Forró, nyári délutánon elvonulni árnyas kerti zugban, hol szűk réseken bekukucskáló napsugarak csak apró csíkokatat rajzolnak a bőrömre, süppedős párnák között olvasgatni izgalmas könyvemet, jeges limonádét szürcsölve nagypohárból, melynek oldalát a kertből letépett menta díszíti. Egy ilyen menedéken töröm a fejem. 
Leginkább vesszőből fonottat képzelek el, amolyan elnyelős méretűt, oldalára felfuttatott borostyánnal, iszalaggal, vagy rózsákkal. Feladat: találni egy vesszőfonós mester, aki az elképzeléseimet megalkotja, és kitalálni, miként tudom biztonságosan rögzíteni nyárikuckómat úgy, hogy ne fújja el a dombtetőnket gyakorta ostromló szél.....
Ez meg nem egy kuckó, de annyira nagyon helyes kertigyönyörködős hely, hogy felvettem a vágylistámra.