Így hívom azokat az egykor eltett írásaimat, képeket, valamiértfontos dolgokat, melyeket papírra vetettem bepötyögtem egyszer ide a füzetembe, csakúgy össze-vissza, hirtelen felindulásból, szomorúságból született, de másnapra már kevésbéborúsanlátós, eltitkolt szösszenetek, vagy hogy el ne feledkezzek pontarról a gondolatról, netán rábukkantam egy számomra érdekesre, vagy mert csakúgy megmosolyogtatott, vagy mert akármiért.
Aztán bemegyek a spájzba, s nini, ott porosodik a polcon néhány! Igaz, némelyik szavatossága már talán lejárt, másik meg olyan pókhálós, hogy kesztyűvel sem fognám meg.....Bár lehet, hogy még mindig finom.
Így került elő a piroskás hógömböm, amiről ezennel leszedem a celofánt. Remélem azért nem aktualizálódik a hétvégén, mert már azt hittem, itt a tavasz, s reggel meg ismét vacogtak a fogaim a mínuszokba, s egyébként is eltettem a bundabugyit a felső polcra!?
