Kellemes, napsütéses kirándulásunk után mézestejeskávézásra vágytam, felfedezős új helyen, nagy fotelokba süppedve kívántam kevergetni forró italomat, hosszú kanállal piszkálni a kemény tejhabot, szaglászni a tetejére hintett fahéjj csiklandozós illatát, de Anyi és Farkas, a két levesrajongó leszavasztak, mivel otthoni borsólevesre éheztek.....A kettő pedig lehet sok.

Joepapa igazi beleske, aki szereti a pocakját (bár nem igazán látszik rajta), ölremegy a kedvenc falatokért, melyek piramisának csúcsán található a kőrözött és a fasírt is. Ez utóbbi kitüntetett figyelmet kap, rendre ellenőrzi a darabszámát, felügyeli, hogy csakis a főzelék mellé ehessen belőle aki megkívánja, és külön engedélyt kell kérni az egyedüli fogyasztásra, amelyet csakis speciális esetben adható ki általa.

Én ugyan nem szeretem, de pasi annál inkább, ezért Anyi -kerülve a fasírt okozta éles helyzeteket- inkább eldugja a hűtő legalsó polcának legbelső részére, s csak reménykedik abban, hogy Farkas figyelmét elkerüli a dugihús, hiszen így a majd' kétméteres magasságával kellő távolságba kerül tőle a kiszaglószerve.

Úgy látszik, már így sincs biztonságban a kilapítotthúsgömböc (talán egy dugihűtő kellene a pincébe, ahová bespájzolhatná a kőrözöttet is), mert miközben a borsólevesadagja keringőzött a mikróban mit láttam????? Lassan kinyitotta a hűtőgép ajtaját -a mozdulatai alapján állíthatom, hogy előre kitervelt módon, célzottan hajolt az alsó pulthoz-, fellibbentette a fátylat a fóliát, másik kezével kiemelt egy anyiféle fasírtot, madj csak úgy lazán, mint aki nem ismeri a családi fasírtszabályokat, egyszerűen beleharapott Jopapa tulajdonába?????!?!!!!

"Te jó ég, mit művelsz???????? Beleettél a fasírtba??" -visítottam kidülledő szemmel, s éreztem, ahogy felszökik a vérnyomásom, lever a víz, megremeg a térdem.

"Reggel kaptam engedélyt Joepapától, hogy megehetem."-válaszolta teli szájjal, s úgy kihúzta magát, mint aki fodros kitüntetést kapott a mellére. "De ne izgulj, azért hagyok neki két biztonsági darabot." -nyugtatott meg.

Mivel Joepapa még nem érkezett meg a beharangozott ebédre, Farkas pedig tréfaűzős kedvében volt, kitalálta, hogy a megmaradt két fasírtot becsomagoljuk egy fóliába és eldugjuk, majd az üres tálat -benne a húsmorzsákkal- jól látható helyre tesszük, s megfigyeljük apu reakcióját (ugyan Anyi is alátámasztotta azt az állítást, miszerint a fasírtfelelős tényleg engedélyezte a négy húsgömböc elfogyasztását Farkasnak, ezt nyomatékosítva még hátba is veregette, majd megmutatta az alsó polcon a tálat, s hozzátette, ez különleges helyezet, s csakis azért nem kell tökfőzeléket is enni mellé, mert szererncsére az már elfogyott).

Joepapa túl agyafúrt, így aztán többször is átpakoltuk a tálat, megigazgattuk a fóliát, hogy tényleg úgy tűnjön, még mindig van benne, majd elképzeltük, ahogy felajzott ízlelőbimbókkal odalép, megpillantja az üres edényt, amitől a szívéhez kap, megtámaszkodik a pulton, kapkodja a levegőt, majd elfelejtve reggeli engedékenységét, a tettest keresi. Élveztük az előkészületeket, s már eközben nagyokat kacagtunk, ahogy felvázoltuk a ráeszmélés körülményeit, amikor realizálja majd, hogy elfogyott a piramis csúcsa.

Figyelmeztettem Őket, hogy nem fog sikerülni, mert Anyi biztosan elszólja magát, vagy nevetnie kell majd, tuti lebukunk, de csak legyintettek, s próbáltunk pókerarcot vágni, mikor Joepapa feljött a garázslépcsőn. Minden simán ment. Kanalazták a levest, beszélgettünk, borozgatott, majd mikor a tányér alján guruló utolsó borsószemet is elcsípte a kanalával, rákérdezett, hogy mit lehet még enni...

Ekkor néma csend lett, s mi, összeesküvők lapos pillantásokkal néztünk egymás szemébe, mintha meg sem hallottuk volna a kérdést, amely ismét elhangzott, ekkor már Anyinak címezve, aki továbbra is hallgatott. Gyanútlan Joepapa ismét próbálkozott, ezúttal konkrétabban: "Esetleg egy kis fasírozottat?" 

Na és itt jött volna az, hogy feláll, keresni kezdi a kedvenc falatkáját, meglátja az üres tálat, stb. de ahogy kiejtette a szót, olyan erővel tört fel belőlem a visszafolytott nevetés, hogy ráborultam az asztalra, s vinnyogtam hangosan....

A levesevős csapat még sokáig neheztelt rám, mondhatnám fasírtban vagyunk, amiért így elrontottam a megviccelést....Jó, mondtam már, hogy bocsánat!