Ültem a gépem előtt, elmerültem a prezentációszerkesztésben, s vadul vertem a billentyűzetet s könyökömre támaszkodva, bánatos spánielszemekkel hallgattam a bizalmamba fogadott kollégáim véleményét a kialakult helyzetről, szerintük mit is kéne tennem, ők hogyan cselekednének, ha a helyembe képzelik magukat (sajnos egyikük az elmúlt héten felmondott, bár az Ő szempontjából ennek örülök, de hiányzoni fog, mert számomra igen kedves, értékes, ölelgetnivaló ember), mikor Tócsa megjelent az ajtóban.....

Tegnap délelőtt lelkitunnnnning végett meghallgattam a kivonulásaláfestő zenémet, (ki tudja, mikor lesz rá szükségem, ha még én magam sem döntöttem el) méghozzá elég hangosan, ami egyáltalán nem szokásom, mert bár gyakorta zenélek pihenésképpen, de amikor dolgozom, szeretem azt csendben tenni, ezért is jó, hogy külön szobában tevékenykedhetek. 

Tócsa előtt nem ismeretes a mostani vívódásom, de nyilván látja, hogy nem vagyok maradéktalanul elégedett, ezért időnként jelezte, s firtatta az okát, vajon mitől gyülekeznek búfelhők a fejem felett, s így tett tegnap is, mikor a zeném becsalogatta. Csak annyit mondtam, hogy ez olyan dal, amiről az jut eszembe, amikor a filmekben a hónuk alá csapja a főhős az asztalán lévő gömböcakváriumot, melyben ott kukkol az aranyhala, s diadalittasan elvonul, majd hozzátettem, hogy milyen nagy kár, hogy én nem rendelkezem ilyen uszonyos partnerrel, kivel megosztanám az irodámat, s felvidíthatna az iszonyatos napokon:-) 

A meglepetéstől elakadt a szavam, mikor letette az asztalomra az üveggömböt, alján aprószemes kaviccsal, benne pedig új barátommal, kinek neve a cégesszavazást követően tócsadaubnersüti, de én csak Tócsának szólítom. Na most az ilyen megmozdulásoktól teljesen elolvadok, meghatódom, rácsodálkozom, s elkap az "életjóéstöbbnyirerózsaszín-azemberekmégiskedvesek" érzés. Hhhhhhhhh.

Szeretethullámoktól átmelegedve sétáltam át az udvaron, fordultam be a sarkon, ahol Pasi várt az autóban, hátrahajtott ülésén elnyúlva, s mellette ott várt rám egy nagy tulipáncsokor (amire később -meghallgatva lelkes beszámolómat kishaverom érkezéséről, Tócsadaubnersütiről- megjegyezte, hogy most aztán az utolsó helyre szorult a vérszegény tavaszváró csokrával, pedig első akart lenni a meglepetéslistámon).

Most itt úszkál előttem a kis uszonyos, akihez folyamatosan jönnek s érdeklődnek a hogyléte felől. Remélem jól megleszünk.