Dehogy csípkedem magam, úgyis késnek majd, ha egyáltalán megérkeznek még ma azok a szőnyegek -gondoltam, s ebből kifolyólag nyugodtan szöszmötöltem tovább az irodában.

Persze nem az előre leegyeztetett napon szállították ki, mivel a papiron jelzett péntek reggel hívtak miket, hogy rosszul mérték ki a darabokat, s valami nem stimmel a fűszőnyegekkel, nagyon sajnálják, így mégsem jön ki az öt darab, csak négy, szóval az egyszerleszbabaszobába nem jut belőle.....Ó ugyan, ilyeneken már nem akadunk fent, lényeg, hogy ne legyen akkora, hogy ne lehessen kigurítani a hálószobába, s a fele feltekeredik a falra!

Gondolom a fentiek miatt legalább a második időpontot igyekeztek pontosan betartani, s mint ahogy a Nagymama mondta volna, "pontosak voltak, mint a légypiszok" (kár, hogy sosem kértem erre magyarázatot Tőle, ma sem értem a hasonlatot:-), éppen elcsíptük őket a kapunk előtt.

Még sosem volt szőnyegünk, így érthető a bolondos lelkesedésünk! A hátunkon cibáltuk fel az emeletre az összeset, s mind közül a hálóba való darab volt a legvaskosabb, agyonnyomossúlyú guriga, amelytől nyögtem is nagyokat, míg a heylére terítettük.

Elégedettek vagyunk az eredménnyel, imádjuk az új fűszőnyegeket.