Ahogy délutánra előbújt a nap, ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy kiüljek a szárazon lengedező nádak és díszfüvek által körbefont stégre sütkérezni.
A gyenge napsugarak éppen csak csiklandozták az arcomat, s még nem volt annyi erejük, hogy felmelegítsék a deszkákat, így pár perces üldögélés után bizony átfagyott a hátsóm, amíg pasi oda nem hajított egy kintipárnát.
Bámultam a tó tükrében látszó bárányfelhőket, a színpompás halakat, hallgattam a csobogó csörgedezését, s az enyhe szellő mozgatta nádak halk susogását.
A kutyák mind velemtartottak, a furakodóbbaknak jutott hely az ölembe, Bendőznek pedig, -aki későn kapcsolt, ami a helyezkedést illeti- be kellett érnie azzal, hogy oldalával a hátamnak dőlve melegítettük egymást.
