Ha azt ígérik, kilenc és tíz között, már sajátbőrös tapasztalatból tudhatnánk, hogy legjobb esetben is tízután érkeznek, de semmiképpen nem kilenckor, tehát fölösleges már nyolckor kipattani az ágyból. Na és persze balekok vagyunk, ha azt feltételezzük, hogy odatelefonálnak a késés miatt. Tizenegy után csengettek.....
Na és? Mi van akkor, ha ilyenkor szereltetjük fel a fűtőtesteket, mikor évszázados melegrekodok dőlnek meg, hm? Hogy röhejes? Meg miért fagyoskodtunk karácsonykor, mikor már jóval előtte ott álltak a melegetadószerkezetek? Mert nem értek rá a szerelők, meg mert ugye kiderült, hogy nem is úgy, meg nem is olyan könnyen lehet felműteni a falra ezeket, ahogy először gondolták. Na és persze nem annyiért, hanem szorozva kettőegészhárommal annyiért. Mi pedig türelmesen fáztunk.
Az egyébként jófej és kifejezetten szimpatikus szerelőcsapat (ha egy idő után nem fognak folyni a szerkezetek, nem ázik be az alattomosan szivárgó víztől a plafon, nem áll le a kazán, stb. akkor szívesen ajánlom majd másoknak is őket, ami nálunk ritka) egy része az emeleten matatott, míg a másik felük a nappaliban, így a konyhába és a kertbe "szorultam".
Gondoltam, sütök palacsintát, az olyan egyszerű, de persze hozzávalók csak hiányosan voltak fellelhetők a röhejesennagy, ámde általában üresenkongós hűtőnkbe, ezért aztán pasi vonakodva leugrott a közeli kisközértbe a rövidke listával, és a kiskosárból összeguberált apróval. Még túrót is vett, amihez beáztattam a mazsolát, s a spájzban találtam még kétféle lekvárosbödönt is, meg kakaóport. Elhatároztam, hogy annyit fogok gyártani, hogy a melósok megvendégelésén túl marad egy nagy halom az esti szurkoláshoz, amit átviszünk Joepapáékhoz, meglepibe.
A számításaimat rögtön keresztülhúzta az a felismerés, hogy sem otthon, sem pedig Farkas által a kisboltból hazacipelt zacskóban nem volt egyetlen egy tojás sem..........
Így történt, hogy vasárnapi ebédként melegszendvicset készítettem, piros szívekkel díszítve. Ami, valljuk be, nem növelte az élvezeti értékét, de legalább kedves volt:-)
