Az ónoseső beszorított minket a házba, egész nap esik, s ha a kutyákkal ki is kell merészkedni, még ők sem élvezik a sétát, négylábon is bizonytalanul csúszkálnak. Farkas reggel jókorát huppant a lépcsőn, amitől délutánra púpot is növesztett az alkarján, sajog a háta is. Így aztán megnéztem, lapul -e valami kedvünkrevaló film a polcokon, s rögtön találtam, nem is egyet.
A celofánborítást sem szedtem le róla, mióta megvettem, talán egy éve is lehet már, hogy megnézésre vár. Elragadó, romantikus történet, igazi sírósnevetős, vasárnap délutáni lélekmelengetésre ajánlva. Meseszép tengerparti tájakra repít, csodálatos színésznőkkel, tüneményes házban játszódik, ahol minden egyes bútordarabra megjegyeztem, hogy nekem olyan bizony nagyon kellene. Mostantól vadászni fogok egy régi, kopott pirítóstartóra:-)
Na és a zene, a hegedű muzsika....Tele érzelmekkel, de pont annyira, hogy ne legyen túl csöpögős, s a végén, a szereplők felsorolásánál csak ültünk csenbentöprengve.
Hölgyek levendulában. Szép film.
