Vagdossuk kockára, berakjuk tíz percre, hanyagul rászórjuk a fűszereket (semmi csipet, vagy kétujjnyi, csak úgy, méricskézés nélkül) majd nyakonöntjük, megkeverjük és kész.

Na ez a nekemvaló recept!

A padlizsán egyszerűen lenyűgöző! A színe, a formája, na és az íze!!!! Imádom a padlizsánkrémet, és eddig egyetlen ebből készült ételt sem vetettem meg, toltam el magaelől fintorogva. Vegyük például a muszakát, ami egyenesen a kedvencem!!! Ha görög étterembe megyünk, mindig elhatározom, hogy új ízeket fedezek fel, és olyanra bökök az étlapon, amit még sosem kóstoltam, de ez csakis akkor lenne így, ha hetente legalább egyszer muszakát lakmározhatnék, és annyira eltelnék vele, hogy mást is bírnék választani, nem csakis azt. Mivel pasinak nem ez a mindene (bár a muszakát Ő is bepuszilja), így ritkán csinálok (na most ez egyenesen röhejes, ahogy leírom...úgy csinálok, mintha egyébként annyit főznék, csak éppen ezt nem, és benyögöm indoknak, hogy azért, mert nem szereti!!????  először is azért, mert szinte sosem főzök, sütök semmit....)

Nem tudok hosszú listát írni az általam kreált padlizsános ételkölteményekből, ismerve a gyenge kötődésemet a fakanálhoz, de azért készítettem már padlizsános tésztát, padlizsánoslecsót, és szójás padlizsánt is. Na ugye, azért tudok, ha akarok....a három az már egy lista.

Bevásárláskor sosem tudok ellenállni, és megtapogatom a fényes, lila padlizsánokat, de legtöbbször mégsem kerül a kosaramban, mert úgysenem csinálnám meg. Azonban, most nagy kedvet kaptam, egyrészt az én szuperfőzős Cserkó barátnőmtől, másrészt meg hazafelé úton, a kisborsban döcögve, félfüllel hallottam egy receptfoszlányt a rádióban, ami a főzési együtthatómba még belefért.

Padlizsánt, de azonnal! receptje, hozzám hasonló antiháziasszonyoknak:

-Végy annyi padlizsánt, amennyit meg bírnak enni a barátnőid, meg amennyit éppen találsz a nevetségesen nagy és feleslegesen puccos hűtődben, ami általában úgyis mindig üresen áll, de végülis nem az a lényeg, mer' milyen jól néz ki. Mellesleg én kettőt vettem. Nem hűtőt, padlizsánt....

-Jól megmostam, majd felkockáztam, miközben belefűrészeltem a kemény házimunkához szokott hosszú körmömbe a késsel (nem mű, jó??? a sajátom, csak hosszú!).

-Mivel sokat tanulok a gasztrobloggerektől, túúúúdom, hogy le kell sózni, és állni hagyni, míg levet nem ereszt.....

-Bele egy üvegtálba, madj rászórtam egy kis fekete borst, meg belötyintettem kevéske olivaolajjal, és ment lefedve húsz percre a mikróba.

-Mikor megpuhult, átöntöttem egy szép tálba, majd bekevertem egy egész nagy telfölt (fél liter) egy adag lájtmajonézzel (hogy mennyivel? Nyomtam a flakonon két nagyot, amitől kipukkantózott egy jó adagot a tálba), fokhagymát préseltem bele, és megsóztam, mert nem volt eléggé sós (jé, tényleg azért sóz az ember?). Keverés.

Tarararam!!! Máris kész. Isteni lett. A legfinomabb másnap volt, mikor már összeérett.