Ászokról, poénokról, ütésekről, kintvolt-bentvolt véleméynekről, tenyeresekről meg fonákokról beszélnek egyfolytában, mióta elkezdődött a júeszópen. Az utolsó napok programjait percre pontosan a mérkőzésekhez igazítottuk, és ha nem Anyiéknál néztük meg az élő közvetítéseket, akkor ezek ketten telefonon elemezték ki a látottakat:-)
Persze a milányunknak én is drukkoltam, de mivel a fiúk között nincs magyar induló, és nem is tudtam egyértelmű kedvencet választani, így nem pezsdít fel egyik teniszmeccs sem....Tegnap sem tudtam eldönteni, hogy kiért szorítsak, és menet közben jeleztem, hogy éppen ki a kedvencem. Ha éppen a kiválasztottam dühösen eldobta az ütőjét, kiábrándultam belőle, és hamar a másik mellé álltam, aztán ismét az előzőért szorítottam, mert nagyon rosszul állt, és olyan árva volt nélkülem:-) Végül tipikus női döntéssel Djoko lett a kedvencem: megláttam, hogy az ütőjén lévő rezgéscsillapító egy mosolygós napocska!! Hát nem éééédes!!:-)
A helyzet súlyosságát jellemzi (azon kívül, hogy anyu két hete nem alszik mert élőben nézi a hajnali meccseket is), hogy tegnap délelőtt elmentünk a csodakertészetbe, magunkkal csábítva Anyit is, aki más esetben megvadul a bokrok és egyéb zöldek látványától, de most mit csinált???? Pasival sétált a csábító cserepesek között, és a teniszről beszélgettek!!??? És ez megy a kocsiban, ebéd és vacsora közben, meg úgy általában mindenhol. Ha én mesélek valamit, és már-már úgy tűnik, figyelnek rám, tulajdonképpen azt várhatják, hogy mikor lesz vége, mert alighogy befejeztem, valami ilyesmi jön:"Na és azt a tenyerest láttad, amit carlosizé ütött kétkézzel mauelbigyónak???" Hahhh.
Mintha a szemük helyén két teniszlabda lenne, a fejükből meg mint egy adóvevő, úgy lóg ki egy teniszütő, és csakis az ezzel kapcsolatos adatokat képesek venni vele....
