Az ágyneműsláda aljáról kihalásztuk a téli paplanokat, a konyhában a felső polcról lekerült a kerámia teáskanna és a hozzá tartozó bögrék, elrendeztem a kis tékában sorakozó teafüves dobozkákat, és mint Mici Mackó, bepánikotunk, hogy elfogyott a méz.
Kiharaptuk a legjobb időjárást a szabadságunk második hetére: októberi hűvös, nyirkos, esős napokat élünk. Pasi meglepett egy lillafüredikastélyos párnappal, amit végül úgy döntöttünk, hogy elhetelünk, vagyis megpróbáljuk áttenni két héttel későbbre, mert ilyen időben kirándulni sem lehet, meg csókaázni sem, és mivel pont most lesznek a piroszászlós napjaim, így a benti élvezeteknek sem hódolhatunk kedvünkre (persze a pezsgőfürdőzésre, uszodára, és hasonlókra gondolok).
A tegnapi napot szinte egészében a paplan alatt töltöttük (reggel hétkor elvittük a kocsit szervízbe, majd szélsebesen vissza az ágyba), azzal a jóleső érzéssel, hogy a többiek dolgoznak, mi meg ráérősen melegszünk az ágyban:-) Persze azért a telefonos ügyintézések ott is elérték pasit, akivel jókat kuncogtunk azon, hogy a vonal túlsó végén akár azt is gondolhatják, hogy öltönynyakkendőben ül egy íróasztalnál, miközben egy skótkockás duplapaplan alatt nyújtózkodik:-)
Szunyókáltam délelőtt pár órát, aztán köntösösen (mondtam pasinak, hogy a anyukáml kapott csíkos köntösében úgy néz ki, mint Poldi bácsi:-) lecammogtunk megnézni a maileket, majd katonákat csináltam pasinak (téliszalámis, camambertsajtos, olivabogyóskenyeres, paradicsomos), és a szájába adogattam, miközben Ő a mosogatógépből pakolt ki majd pedig be, és valami viccesről beszélgettünk.
A délutáni durmolást követően meglátogattuk a cukrászdát és feltankoltunk bécsi linzerekből, melyekkel átvonultunk Joepapáékhoz teniszdrukkolni (mindketten imádják a teniszt, és méginkább imádják pasit, aki meg ugye nagy teniszguru hírében áll, és szakmailag erősíti a drukkoló csapatunkat).
A nap megkoronázásaként becsobbantunk egy forró, nagyhabos fürdővízbe, gyertyákkal, halk zenével, kezünkben nagy bögre gőzölgő citromos teával, és ki sem jöttünk egy jó órán keresztül, míg a víz teljesen ki nem hűlt.
Ilyenkor szokta pasi ezt kérdezni: "Nagyon szenvedsz?":-)
El ne felejtsem!! Természetesen már felszerelkeztünk mézzel, a lehető legnagyobb bödönnel vettünk.
