Naponta legalább huszonötször csörög a mobil, rendszeresen nézem a leveleimet távkukkolásosan (a külső serveren keresztül), és válaszolgatok a fontosabbakra, de azért mégis más mindezt itthonról, a fotelból tenni, mint az irodában egy forgósszéken ülve.Elvileg a múlt héttől elvonultunk végre szabadnapokat ünnepelni. A hangsúlyt jól megnyomnám az első szónál , mivel az elején természetesen befutkostunk az irodába, pasi szerdán délután még prezentált, én meg igyekeztem megnyugtatóan elrendezni a benti dolgaimat, tájékoztatni a partnereimet a várható távollétemről, ill. arról, hogy az előrejelzéseim ellenére a hét elején még elérhető vagyok az ofiszban.
Levelezés az egyik nagykedvenc ügyfelemmel:
Csalódottén, mikor rájöttem, hogy bizony hétfővel még nem kezdem számolgatni a szabadnapokat: "Jövő héten nem tudok még szabira menni, mert sokkal jobb itt, és úgy
döntöttem, maradok még egy hétig:-)))
Kedvencügyfelem: "A szabiddal kapcsolatban nem tudom eldönteni, hogy:
1. Annyira szar helyre akartál menni, hogy jobb itthon? Megint zavargások
vannak Ugandában, mi? A fene egye meg!
2. Vaze, én is ilyen munkahelyet szeretnék! Mit nekem a szar
Maldív-szigetek, még jól leégnék. Mikor itthon olyan jó melózni a légkondis
irodában, intézni a hülye kuntsaftok számukra baromira fontos szir-szar
ügyeit.
Na, mindegy, bírd ki még azt a csonka hetet!"
Így aztán kibírtam:-)
