Ha a fügelekvár olyan nagyon finom, talán a fáról letépett friss változata sem lehet olyan borzasztó, mint azt ahogy Ő elképzelte, végülis az kerül befőzésre, vagy nem? De.

Tavaly is próbáltam rávenni pasit, hogy kóstolja már meg az érett lilásgömböcöket a fáról, meg milyen jó is reggelire a harmatos gyümölcsöket leszakítani és jóízűen bekebelezni, de csak nem tudtam meggyőzni.

Meg kellett érnie. Mármint pasinak. A frissfügekóstolásra.

"Te, ez nem is olyan rossz!?-mondta fügét majszolva reggel, kigülülős, rácsodálkozós szemekkel, mintha felfedezett volna valami nagyon különleges és szokatlant.

Így bővült a fügefogyasztók társasága nálunk: elsősorban eszem én, aki minden reggel és este, a szokásos kerti minyíltkima-sétám alkalmával bedörmögök pár szemet. Teszem ezt az ebek társaságában, akik fura módon imádják a fügét, és sorbanállás és tolakodás van a félbetépett falatokért (még jó, hogy a fáról nem eszik le, ahogy a kersztanyámék kutyája a cseresznyét, akár még zölden is:-)

Ne feledkezzünk meg a tollasokról sem, akik a képen látható módon együtt eszegetik a rácsok közül áthúzott gyümölcsöt (nincs ám mindig ilyen idilli hangulat, a látszat csal:-), és szintén naponta többször is lakmároznak belőle. 

Tegnap elhoztuk az új termésből főzött lekvárokat a mamámtól, stílusosan kosárkában:-) Jeleztük, hogy újabb adag szállítmány várható, ami ott sötétlik már a fán, de valamiért hallani sem akar róla, és javasolta, kopogtassunk pasi mamájánál, mert ő idén már befejezte a befőzést. A fügével semmi baja nincs, de a narancspepecselést már nem vállalja, és kezembenyomta a receptet, amit most megosztok az érdeklődökkel.

Anyi lekvárosjúliusa, avagy a narancsos fügedzsem:

Hozzávalók:

950 g (előkészítés után mért) füge

300 g (előkészítés után mért) filézett narancs, ami kb. 5 nagyobb narancsot jelent

1 csomag, vagyis 500 g zselírozó cukor speciális 2:1

A fügét megmossuk, lecsöpögtetjük, leszárazzuk és félbevágva felszeleteljük. Eddig még egészen kellemes tevékenység.

A narancsot meghámozzuk, majd a gerezdek közül kibigézzük a gyümölcshúst, hogy a fehér részek és hártyák ne kerüljenek bele a mérésbe. Ez rettentő macerás, de a végeredmény miatt megéri.

A gyümölcsöket a főzőedényben alaposan összekeverjük a cukorral, majd keverés közben, magas hőfokon felforraljuk. Állandó keverés mellett csupán egy percig hagyjuk rottyanni forrás után (zubogva forrni), és már le is húzzuk a tűzhelyről.

Szükség estén eltávolítjuk a habot, majd peremig töltjük az előkészített bödönöket. Lezárás után a tetejére fordítjuk az üvegeket, és öt percig állni hagyjuk. Utána jön a bebugyolálás takaróba, és ott lazítgatnak, míg ki nem hűlnek. (a mostani adag teteje kissé szöszös, lett, mert nem zártak jól az üvegek, picit kibuggyant a lekvár, és az üveg teteje felszedte a pléd szöszmöszeit. Elég furcsán néz ki......)

Jó lenne, ha eltehetnék egy üveggel...emlékbe. Megpróbálom lefényképezni a szememmel, ahogy áll a tűzhely mellett, kezében fakanál, több ujján is ragtapasz, mert főzés közben megégette, haja borzasan mered felfelé. Minden csupa ragacs, de olyan büszkén és szeretettel töltögeti az üvegcséit, hogy öröm nézni. Olyan szép.