Öreg, hosszútűlevelű fenyők állnak a kertben, törzsűk rücskös és magas, kifejezetten macskamászókának találták ki.  Mici gyakran szökken fel rájuk, ha madarakra vadászik, vagy rájön az alkonyatkori kergülés, de legtöbbször ugyanolyan hirtelen le is ereszkedik a biztonságos földre.

Sosem engedik be a lakásba, még a legzordabb téli napokon is csak a küszöbig jöhet, és szorosan az ablaküveg mellé tolt, alaposan kibélelt dobozházában lakik. Anyi még ennek is örül, mivel Apu ezt is nehezen engedte meg. (most ősszel veszek neki egy kis faházikót-mármint a macskának-, kutyaházat, amit jól kibélelünk télire)

Huncut ez a Mici, mert mikor figyelik, eljátsza a jólnevelt házimacskát, és még a nyitott erkélyajtón sem dugja be egyetlen pracliját sem, a küszöbre kunkorodva szunyókál, vagy szerencsétlensorsúmacskaszemekkel bámul befelé. Aztán időnként láthatatlanul belopódzik, nagy galibát okozva ezzel: pl. a múltkor anyuék elindultak vidékre, és amikor félúton jártak, beriasztott a ház......cicamica napközben beslisszant, elaludt, majd felébredt a fotelban és felderítőkörútra indult....

Tegnap apu arra ébredt, hogy szorosan mellélapulva szundikált a szőrgombóc, mire akkorát kiabált, hogy a betolakodóra ráhozta a frászt és a hálószobaablakán keresztül menekült (valószínű, hogy onnan is érkezett, a ház mellett álló fenyőfák törzsén felkapaszkodva, mert más nem volt nyitva, hacsak nem este sündörgött befelé).

Később Anyi mindenhol kereste, de egész nap nem lelte sehol, amíg a kőfaragó mester (akitől a csodaszarvasos madáritatót rendelte nekem a papám, és szombaton hozta el, hogy megnézze, biztosan jó helyre kerülnek a művei) távozóban megjegyezte "milyen gyönyörű kismacsek mászkál a háztetőn!" Pont ekkor érkeztünk mi is, és megkezdtük a mentési akciót.

Szegény Mickó egész nap a forró tetőn bújkálhatott(ekkor már négy óra is elmúlt), és már teljes frászban pislogott a cserepek szélén. A szomszédból kölcsönkapott létráról nem értük el, aztán az ablakon keresztül, a párkányról nyújtóztunk fel érte, de csak nem tudtuk elkapni, mert mindig visszatáncolt és nem tudtunk felgebeszkedni érte...

Egész kis mentőcsapat verődött össze, kiegészülve a kerítésen keresztül bámészkodó szomszéd nénivel, aki folyamatos cicicicic-cel kísérte az eseményeket.

Próbálkoztuk lecsalni jutifalattal, kedvenc szárazeledelével, de egyre jobban megzavarodott, és begubózott egy sarokba,  nem akaródzott közelíteni felénk. Végül pasi mégis elkapta a lábát, mi meg az övét és szorosan átfogtuk a bokáját, hogy ki ne zúgjon a párkányról. Szegény Mici a két melső lábával úgy kapaszkodott az ereszcsatornába, csak úgy csikorogtak a körmei, míg végül pasi leakasztotta a tetőről.

Aggódtam, hogy lelkileg megtörték az események, de talán mégsem, mert utána jóízűen felfalt egy egész konzervet, betömött a fejébe két hosszú jutifalatot, ivott vizet és tejet is, majd a szokásos módján rámászott a hasamra, ahol dorombolva összegömbölyödött.

Talán ebből az esetből leszűri a tanulságot, és elkerüli a háztetőt.