Élménypillanatok lapozgatása

Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe. Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-) Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-) Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!

MEGBESZÉLÉSEK

A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!



éppenmost bekukkantó kedves valaki

Napszámolgató

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Bokaszorító

2007.08.22. 15:28 | piroskaesfarkas | 3 komment

Jó dolog a motiváció, tudom én azt....Gondolom a grafikonok is mind mosolygós szájat formáznak, ahogy szépen ívelnek felfelé, és hozzák az elvárt mutatószámokat. Na de hogy úgy emberileg, közérzetileg milyen hozadék van, elmondom én.

Este nem érek oda zárás előtt, napközben meg sosem jut rá időm, így maradnak a reggelek, amikor meg a felkelés, meg tejesKV beszerző kiruccanásaink időkorlátaiba ütközünk, ugye. Hónapok óta halasztgatjuk már, hogy az egyik pénzmegőrzőből átvisszük a másikba a megtakarításunkat, betesszük a többi mellé és majd jól kitaláljuk, hogy mit is kezdünk vele (lekötjük, vagy tőzsdézgetünk, vagy hazavisszük a párnánk alá). Sokra úgysem megyünk vele, mert nem egy nagy összegről van szó, de a mi léptékünk szerint azért nem is piskóta. Úgy látszik, hogy a bankok szerint sem az, mert ma reggel alig bírtam levakarni magamról az ügyintézőket magamról, akik nyilván valamiféle motivációs rendszer részeként küzdenek a lekötésekért.....

Türelmesen várakozom a befizetőskuckó előtt a borítékommal, minden bippelésre felkapom a fejemet, és jól megnézem a piros számokat a kijelzőn, majd összevetem a cetlimmel, egyezik -e már végre a két szám...még nem. Nem mondanám, hogy ráérek, már fél órája az irodában kellene lennem.....Végre felvillan a 120-as, vagyis én!

Kedves piroskörmössokgyűrűs hölgy megkérdezi az összeget, mennyit kívánok befizetni a számlámra, majd rögötn hozzáteszi:

"Ugye akkor most itt le is köti?".

"Miért -kérdezem-itt a pénztárban, már Önnél le lehet kötni????"

"Nem -mondja kedvesen-, de már át is irányítom a sorszámát a kinti kolléganőmnek (bent vagyunk egy kis belülről nyitható fülkében), aki tájékoztatja Önt a befektetésekről és gyorsan le is köti a most befizetett összeget."

"Köszönöm szépen, nem kívánom most lekötni, nincs is időm, sietek, és el sem döntöttem még a pénz sorsát."

Erősködősnő: "Á, csak öt perc az egész, annyira csak nem siet??!!"-majd felnéz a szemüvege fölött (aranykeretes, persze, nyakbaakasztós)

Egyreingerültebbén:"Nem, köszönöm, majd máskor."-és reméltem, hogy nem lovagolunk tovább ezen.

Betoltam a pénzt, majd többszöri gépes leforgatás után megállapítja, hogy annyi amennyit mondtam, elkéri a személyimet, hosszú ujjaival böködi a billentyűket majd az üvegfal alatt áttol egy paksamétát, és hozzáteszi: "Ez itt a befizetést igazoló papir, ez pedig a sorszáma, és ezzel a nagyobb lappal kell átfáradnia a kolléganőmhöz, aki már várja Önt."

Gyanakvóspiroska: "És miért kell átfáradnom hozzá?"

Ártatlanfejvágósnő: "Hogy megbeszéljék a lekötést." -nagy kerek szemmeresztgetés, mi másért....

Dühösödősén:" Nézze, mondtam, hogy nincs időm, és nem döntöttem!!!"

Fontoseznekinő: "Kérem, tegye meg nekem, hogy mégis átmegy!"-szépen néz.

Megadósreménykedősén, hátha ezzel pont kerül a dolog végére, meg aztán a kamera is a fejemnek van szegezve, még a végén majd jól elveszik a lóvémat ott bent, ha látják, milyen rondán viselkedem, mennyire elutasító, pimasz, engedetlen egy ügyfelük vagyok.....És akkor majd kinek panaszkodjak, hogy nincs meg a pénzem, amit befizettem, ki hiszi majd el? Nem kockáztathatok. Füstölgő fejjel tenyerembe söpörtem a papirokat, és elhagyva a kuckót szétnéztem odakint, merre is vár a kolléganő...Nem volt nehéz megtalálni, már felállva várt az asztalkájánál, és az összes fogán megcsillant a napfény.

Lényegretérősén:"Jónapot kívánok. Nézze, a pénztáros hölgynek megígértem, hogy meglátogatom Önt, tudom, hogy a lekötésekről szeretne beszélni, de sajnos, most nem alkalmas nekem, visszajövök, ha már döntöttem, és meghallgatom."-mondtam nagyon kedvesen. Egyébként örülhetnek, hogy ilyen simulékony természettel áldott meg a sors, és bírom cérnával a kiképzést.

Fogvillantósnő: "Á, csak öt perc és már le is kötötte a pénzét valami jó kis ajánlatunkba. Igazán nem több, mint öt perc."-és már lapoz is a dossziéban, tolja elém a prospektusokat.

Eztnemhiszemelén:"Högyem! Abban biztos vagyok, hogy Önöknek két gombnyomás, és már le is kötöttem a megtakarításomat egy évre, de nekem jóval több időt vesz igénybe, hogy eldöntsem, egyáltalán az Önök bankjában kívánom -e tartani a pénzemet vagy egy másik pénzintézetben, vagy esetleg tőzsdére viszem, vagy találok olyan lekötési ajánlatot, ami megfelel nekem."

Küzőtípusúnő:" Itt van például ez a mostani akciónk, ahol a kamat az egekig szökhet, ha ......

Elegemvanén:"Na ezt pont messziről elkerülném, mivel nem vagyok hajlandó három kritériumnak megfelelni, amit felállítottak, miszerint használjak havi x összeget a kártyájukról, itt tartsam a megtakarításomat y összegben, valamint havonta z összeget utalgassak a fizetésemből......" - és gyorsan felvázoltam az ajánlat számomra egyértelmű buktatóit. Még jó, hogy ezt pont elolvastam, és tudtam, miről is van szó. Ezen aztán jól meglepődött, én meg udvariasan elköszöntem és meg megköszöntem a segítségét.

Ekkor elkapott a kuckójából kiviharzó vöröskörmös, hogy jöjjek már vissza legyek szíves, mert valamilyen adatom hiányzik, ami nincs benne a rendszerükbe....Visszakullogtam. Megadtam a mamám nevét, a lakcímemet (közben azon morfondíroztam, hogy máskor is volt befizetésem, van lekötésem náluk, hogy hogy ezek nincsenek a gépbe....Netán lejelenti az engedetlenségemet? Felvezet a feketelisátjukra...) Mikor mindennel elkészült, tündibündi bájossággal megkérdezte:

"Na, sikerült lekötni a pénzét? Ugye mondtam, hogy csak öt perc."

Mikor kiléptem a fiókból, még éreztem a bokámon a vörös körmök szorítását.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://piroskaesfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr81146064

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Edina · http://edinalorincz.com/photoblog 2007.08.22. 15:58:45

Legközelebb öltözz valami laza (nemdivatos pulcsi, farmer, sportcipő) ruhába, és nem fognak nyaggatni. :)

Piroska 2007.08.22. 17:11:38

Ha látnád milyen szottyadt szerkóban vagyok!!!!!???
Nem vagyok divatozós, azt nem lehet rám mondani....Az építkezés mellett nem lehet követni a trendeket:-)
Csak a pontosítás miatt: farmerszoknya, feketefehér csíkos felső, fehér farmerdzseki, fekete lapostalpú szandi. Mellé bozontos haj, és 0 smink (pedig kéne..legalább a szempilláimat kifesthettem volna, de reggel úgy rohantam...)
:-)

Edina · http://edinalorincz.com/photoblog 2007.08.22. 17:20:57

Akkor nagyon teljesítményre (is) fizethetik a bokaszorítókat...
süti beállítások módosítása