Ezek az aranyhalak fütyülnek a melegre, és mostanában annyira zabásak lettek, hogy naponta kétszer is megetetjük őket (szerintük többször is kéne, mert ahányszor csak észlelnek minket a tó szélénél, összetömörülnek és várják a haleledelt).
Szeretem nézni, ahogy fent tolakodnak a víz felszínén és vadásszák a süllyedő lemezkéket. Bámulatos a sokféleségük: van pöttyös, teljesen piros, fehér, fekete, fátyolfarkú, gömböcke, soványabb, stb.
Ahogy álltam a köveken elmélázva, megjegyeztem:
Piroska: "Annyira tetszenek ezek a halak! Amikor azt hiszem, biztosan megtaláltam a kedvencemet közülük, mindig jön egy másik, aki kiüti a nyeregből az előzőt."
Pasi (kertben relaxálva, felhúzott szemöldökkel, megadóan): "Jók a kilátásaim....."
