Egy szempillantás alatt elmúlik a feszültség, kitisztul a kép, elmúlik az a hatalmas izgulászás, ami az elején annyira elnyomja a lelkem, hogy mindig úgy érzem, nem bírok majd megszólalni, ha fel kell állnom, és bele kell kezdenem a mondókámban. Ettől aztán méginkább pánikolok, hogy megneszelik rajtam és nem tudom domborítani a komoly bizniszvument, és bár próbálom szugerálni magam, mindenféle technikát kipróbáltam már, mindhiába.

De ahogy felállok, lassan beindítom a lemezem, lenyugszom, és elkezdem élvezni, hogy a sok szempár figyeli a mondandómat és nagy döntéseket hoznak meg az általunk letett anyagok alapján. Persze nem megy mindig olyan simán, sokszor meg kell védeni az álláspontomat, de ha kérdeznek, és érvelhetek, azt élvezem a legjobban!

A kollégáim és a barátok csak legyintenek, ha lámpalázra panaszkodom, hiszen nagy szófosó hírében állok, de az nem ugyanaz!!!???? Nem is értem, mirefel ez a nyomasztó izgágaságom, hiszen már rutinosan, félválról kéne vennem az egészet, legalább százötven előadáson vagyok túl, és mégis....Nem szokom meg, nem lépek túl a félelmeimen, és minden fellépés előtt lekakilom a bokám szárát (nem szó szerint, jó??)..Ki érti ezt?

Az új jófejkolléganőm, Ra még fogalmazásgátlót is adott nekem, amiből bevettem kétszer felet, hátha segít és lehiggadok. Tegnap csináltunk is egy nyugtatótesztet, hogy ne az előadáson fejejjem le az asztalt (semmiképpen sem akarta, hogy a lelkén száradjak), vagy akadjon össze a nyelvem, vagy esetleg a szám szélén észrevétlenül elkezdjen kibuggyanni a nyálam, és üveges szemmel merengjek a távolba........Ra javasolta, hogy menjek át ahhoz a kollégámhoz, akivel időnként igencsak jókat szoktunk vitatkozni, és leginkább ki tud hozni a sodromból (akit egyébként ezzel együtt csípek nagyon), hogy kellően lenyugtatható alannyá váljak.........

Tíz percenként ellenőrzött, hogy mennyire vagyok kába, dőnként pedig ijeszgetett, ami rém idegesítő volt, de inkább szívritmuszavarokat okozott (egyszer elrepült a tollam is, annyira megijedtem), de nem tapasztaltunk semmi különöset a fél fogalmazásgátlótól, így ma megdupláztam az adagot, és ezt uzsonnáztam:-)

Szóval, nem tudom, hogy mennyire fogom alkalmazni az újonnan felfedezett higgasztóbogyót, meg azt sem, hogy a kémia vagy a pszichológia győzedelmeskedett rajtam.....

De amikor túl vagyok a hasonló nagy kihívásokon, mindig szétárad bennem a megelégedettség, és úgy érzem, megmásztam egy hatalmas hegyet és bármikor képes lennék egy következő meghódítására (tart ez addig, amíg nem látom magam előtt azt a bizonyos következőt....), és most egy zöld réten uzsonnázom (sajtot, paradicsomot és barnakenyeret, mert most ez jutott eszembe), s a homlokomon gyöngyöző cseppeket felszárítja a finoman fújdogáló szellő, és térdeimre könyökölve bámulom a messzi tájat.......

Nyugivan.