Mint akit megsuhintottak egy péklapáttal kétszer is: az első a fejemet érhette, míg a második úgy fenéktájon.... Pont így éreztem magam, mikor reggel letekeredtem a hálószobából a nappali felé, majd később felkapaszkodtam pár lépcsőfokot a KVzóig (ma minden pénzt megért, hogy megigyam a mézestejesemet!!), aztán a kisborstól megtettem azt a 27 rémületesen hosszú lépést, míg beértem az irodába (még sosem számoltam, de ma csak így tudtam elküzdeni magam a célig, vagyis addig, míg le tudtam huppani a székembe).

Isteni volt a tegnapi dzsordzsmájkel!!!

Hat körül eldobtam a tollamat, Sziszi felszedett az iroda előtt, majd lelkesen próbáltunk eljutni a bedugult városon keresztül a koncert helyszínéig, miközben folyamatosan tartottuk a lelket Luciban, aki külön kocsival próbált becsatlakozni hozzánk, és több okból is pánikolt: azon idegeskedett, hogy elkap minket egy hatalmas zápor, és mivel egy vékonyka póló volt csak rajta, tuti megfázik a petefészke (???!!!), és honnan szerezzen valamit, amit a derekára tud kötni, ill. hogyan fogjuk becserélni az ülőhelyre szóló jegyét a küzdőtérre, ahová a mieink szóltak....Javasoltuk, hogy ne gatyázzon már annyit, induljon, mert dugó van, majd talál egy útszéli bevásárlóhelyet, és beugrik valami olcsó pólóért, meg egyébként is, mennyire jó lenne esőben táncolni, a jegy becserélését meg jóval előbb el kellett volna intéznie (előző nap is lehurrogott a telefonban, hogy majd bedobja a formás melleit, meg az ülőhely jóval drágább, mint az álló, nem lesz gond...).

Luci még nálam is többet tud beszélni, és sokszor alig értem, hogy mit mond, főleg a telefonban, mert annyira hangos és mindenen nevet:-)))) Félúton ránkcsörgött, hogy képzeljük el, hogy egy nagybevásárlós hely előtt erre a célra kihelyezett használtruhás bálából kiszedett két pólót, úgyhogy már ne aggódjunk a nőiberendezése miatt, nem fog megfázni...Mi nem is azon paráztunk, sokkal inkább az izgatott minket Sziszivel, hogy felvette valaki használt cuccát az út széléről?????? Idáig süllyedtünk, hogy guberál az utcán????? Mellettem ülő barátnőm felajánlotta, hogy majd lefújja parfümmel, ha találkozunk, és ne nyúljon a szeméhez, mert ki tudja, hogy milyen bacik szaladgálnak egy utcán felkapott cuccban.....Luci mindent olyan körülményesen is magyaráz, ahogy csak ő tud magyarázni, senki más, így persze megint kiderült, hogy félreértettük, és tulajdonképpen Ő akart kitenni a múlthéten egy nagy zsákot az említett helyre, de elfelejtette, és most megtalálta a csomagtartóban és kihúzott belőle két felsőt, sőt, úgy döntött, hogy az egyiket mégis megtartja......

Parkolóhelyet sem volt egyszerű találni, és persze megint félremagyarázott valamit, és máshol vártuk, mint ahol Ő minket......Mire a biztonsági kapuhoz értünk, Luciból kiveszett a magabiztosság, egyáltalán nem akarta bedobni a melleit, úgyhogy nekem kellett intézkednem, de mindhiába.....(namost két lehetőség van, melyek közül az egyiket eleve szeretném kihúzni: 1. szigorúan tilos a lelátóra szóló jegyekkel a küzdőtérre beengedni bárkit is, akármilyen jó a melle, nincs kivétel!!! 2. sajnos más nem olyan jók a cicijeim, mint régen, nem elég egy ártatlan beléptetéshez....:-))))))))) Ő fent ült, mi meg lent tomboltunk, táncoltunk, visítottunk, csápoltunk és integettünk....

Nyilván lesznek szőrözős kritikák, meg nyálasok is, de nekünk nagyonis tetszett a koncert, úgy, ahogy volt. Úgy érzem, én beletartozom a mindenevők halmazába, sokféle muzsikát hallgatok szívesen. Olyan volt, mintha videoklippek lennének sorba rendezve, emberünk hangja meg olyan jól búg még mindig, mintha CD-ről hallottuk volna. Ami zavaró volt egy kicsit, hogy a kétszer egy órás fellépés közé beiktattak egy húsz perces szünetet, ami kissé megtörte a hangulatot. George még mindig hozza a régi figurát, sajátos mozgásával, fizimiskájával, sexi hangjával, és kisugárzásával. És táncolni, na, azt lehet és kell is rá!!!! És elmondanám, hogy az irányultsága ellenére igenis vonzó pasi! Bár az én sajátomat meg sem közelíti, akinek a hiányát főleg a lassú, rózsaszínlányszobásnyálasszerelmes daloknál éreztem:-))), és küldtem is neki mms-t, ahogy a csajokkal nyomulunk a koncerten...

Szóval, azt kaptuk, amit vártunk.

Az önfeledt riszálásban vízhólyagok keletkeztek az egyik talpamon, de csak akkor kezdett el iszonyúan sajogni, mikor vége lett a zenebonának, és akkor éreztem a derekamat is, ami leszakadni készült.....Összeestünk mint a papirkutya. És olyan, de olyan messze álltunk meg kocsival......

A lökötttyúkok kitalálták, hogy nem mehetünk még haza ilyen korán (hajnali fél egy ezeknek még nem korááán??? minden bizonnyal öregszem...), és hiába duzzogtam, leszavaztak, és az is elég meggyőző érv volt, hogy Sziszi visz haza kocsival, mivel én gyalog vagyok.....Oké, üljünk be valahová. A magam részéről beértem egy mézestejessel.

Szerintem a kakaskukorékolás is ott ért volna minket, ha hirtelen nem jön az égi jel, mely indulásra késztetetett: pillanatok alatt akkora vihart kavartak fentről, hogy éppen elértünk a kocsikig, mikor rázendített, és az eső függönyszerűen zúdult alá, szinte nem láttuk az utat.

Pasi álmosan mosolygott, várta, míg hazaérek, de azt szerintem már nem annyira, hogy az ágyban bőlére eresztett élménybeszámolót tartsak neki. Nem szeretem, ha Ő kimarad valami jóból, elszalaszt egy élménypillanatot velem, és nem együtt éljük meg azt, így igyekszem a lehető legrészletesebben átadni a történteket:-)

Jó kis csajostombolós koncert volt ez, na!