Ültünk a szokásos helyünkön, a KV-zóban, és egy helyes, picinyke kislányt figyeltünk, aki félig lecsúszott zokniban száguldozott az asztalok között, majd eltűnt a szemünk elől, és később lebiggyesztett szájjal, könnyeket potyogtatva, duzzogva csoszogott vissza a szülei asztalához. Háttal ültem nekik, így arról már csak a kedvesem tudósításából értesültem, hogy felmászott a papája mellé a fotelba, odabújt hozzá, a vállára hajtotta a fejét, és abban a pillanatban varázsütésre felszáradtak a könnyei.
Pasi mosolygott, és azt mondta, hogy neki kell egy gyerek, nem egy év múlva, nem később, most......Időnként lehet vele hosszú és romantikus, lélekelemző beszélgetéseket folytatni, de van olyan is, hogy egy kurta mondattal lezárja a témát, én meg ottmaradok egyedül a lezáratlan, kielemezetlen gondolataimmal...
Letettem, a műanyagfedelespapirpoharasmézestejesemet, a szemébe néztem: Tessék, győzzél meg, mondd el, hogy miért szeretnél APA lenni, miért nem 1-2 év múlva, miért most? (jó, tulajdonképpen minden kivülállónak logikusnak tűnik, hiszen 14 éve vagyunk együtt, szerelemben élünk, van házunk , kocsink, kutyánk, állásunk és mindketten túlvagyunk már a 30. szülinapunkon is jócskán = érkeznie kell a gyereknek. De nálam ez nem egy egyenlet....).
Vártam volna, hogy azt mondja, hogy azért, mert úgy szeretlek, hogy azonnal akarok belőled még kettőt vagy hármat, lehoznám a csillagokat és rózsaszirmokkal szórnám le a lábaid nyomát, szeretném, ha megkoronáznánk a szerelmünket, vagy valami hasonló, giccses szövegre vágytam volna (vagy nem?).....:-))) A következőket mondta:
"Miért szeretnék babát, most? Szerintem olyan jól ellenék vele, a mellkasomon feküdne, én mesélnék neki, és ha szomorú, odabújna hozzám, ahogy az a kislány, szerintem nagyon jól ellenénk...."
Könnyfelszárítós apuka akar lenni.
