Akkoriban még nem volt telefonunk (a mobilt meg csak TV-ben láttuk, hogy ilyen is van, és akkora volt mint egy bőrönd), úgy kb. 16 éve lehetett, miután visszajöttem hosszabb belgiumi tanulmányaim befejeztével (na jó, még egy év sem volt, de így jobban hangzik), és ha valakit fel akartunk hívni, el kellett sétálni a sarkon álló fülkéhez. Igényeltük mi a saját vonalat, de a szolgáltatónál annyit piszmogtak rajta, hogy csak egy évre rá sikerült odaérni vele, és hipp-hopp, lám, végre volt saját telefonszámunk!!!!
Abban az évben halt meg az agárdos nagypapám, és hogy a mama ne maradjon egyedül karácsony éjszakára, az öcsémet befűztem, hogy a szokásos családi ebéd és vacsora után menjünk át a mamához aludni, és próbáljuk felvidítani, amennyire csak lehet. Este 8 után csörgött a telefon, engem kerestek, kellemes fiatal férfi hang: "szia, én XY vagyok, ne haragudj, hogy karácsonykor és ráadásul este hívlak. Te nem ismersz engem, de szeretnék beszélni veled" Mire én persze gyanakodtam, és először mondtam, hogy ismerje be, hogy csak egy haverom, aki ugrat, vagy ez egy vicces rádió műsor, és nem akarok szerencsesütit venni, vagy karácsonyi dalokat hallgatni percenként 100 Ft-ért, vagy hasonlók, és egyáltalán nem akartam vele tovább beszélgetni.....Kérte, hogy annyit tegyek meg, mikor leteszem, felhívom az apukámat, mert ők már beszéltek, és majd igazolja, hogy ő nem valami elvetemült szatír, és 5 perc múlva visszahív.
Nagymama és az öcsém élénk érdeklődéssel követték a beszélgetést, és próbálták kihámozni a lényeget, bár akkor még igen zavarosnak tűnt. Hát, felhívtam aput, aki elmesélte, hogy igen, igen, az imént beszél a Miklóssal, aki, mikor apu felvette a telefont, tisztességesen bemutatkozott, sűrűn elnézést kért a zavarásért, majd annyit mondott, hogy "a lányával szeretnék beszélni". Ekkor a papám, aki tényleg egy nagy fazon maga is, már gyanította, hogy valami nincs rendben, mert nem is ismerős neki a név (régebben mindent megbeszéltünk, és tudott volna új pasi felbukkanásáról - akkor pont nem volt konkrét hódoló), és egyébként is, miért nem név szerint kért a telefonhoz. Úgy döntött, hogy csőbe húzza a srácot, és megkérdezte, hogy "melyikkel????" (a kis cseles Joepapa, merthogy ugye egyedüli lánya vagyok-már akiről tud is:-)). Mire a srác: "miért, több is van????". Na, apunak sem kellett több: "Na jól van apafej, meséld csak el, mit szeretnél, mert hogy nem ismered a lányomat, abban biztos vagyok!!!???"
És akkor elmesélte, hogy 1 évvel azelőtt szakított a barátnőjével, karácsony előtt pár nappal, és így összetört szívvel ült a fa alatt, amikor elhatározta, hogy a barátnője telefonszámát kivonja az ő telefonszámából, és az eredmény lesz az a telefonszám, amit kabalaként őriz majd, és ahol szent meggyőződése szerint az ő nagy szerelme lakik, akit neki küldött az ég, és meg kell találnia. Egy évig gondolkodott, és azért egy ideig eltartott, míg kiheverte a csalódást és összeszedte a bátorságát, és akkor, karácsony este meghozta a nagy elhatározást, hogy felhívja a szerelmet hozó varázs számát, amit egy kis papíron hordott magánál a tárcájában....
Ez már csak azért is tündérmese, mert ha előbb hívta volna fel a számot, akkor az még nem is létezett volna, mert nem sokkal az ünnep előt sikerült bekötni a vonalunkat...
A papám bíztatott, hogy igen jó fazonnak tűnt neki a srác, és ha igaz vagy ha kitalálta akár, neki marhára tetszik ez az egész, és egy beszélgetést megérne a dolog (ő maga is egy ötletes figura, ezért csípi az ilyesmit).
Érdekes ismeretlen hódolom vissza is hívott, ahogy ígérte, és beszélgettünk majd' egy órát, majd hosszas kérlelésére belementem, hogy találkozzunk a Moszkva téren az óra alatt, és beülünk egy KV-zóba, az ismertetőjel pedig egy sárga rózsa, amit majd a kezében szorongat.
Apuval megbeszéltük, hogy elkísér, és odasündörög a pasi mellé, lecsekkolja, hogy ki is lehet Ő, megszagolja, beméri, stb. Én még mindig meg voltam győződve arról, hogy a következő lehetőségekkel kell számolnom:
-Valami régi haverom, aki meg akar viccelni
-Perverz szatír
-Az FBi által is régóta keresett darabolós gyilkos, aki így hülyíti be a buta kiscsajokat, akiket egy kis romantikával már be is lehet cserkészni - és pont akkor kapják el, mikor engem szédít a KV-zóban, és megjelennek rólam majd fotók, hogy íme, még van, aki hisz a mesékben....
-Normális szándékú, ámbár rettenetesen visszataszító külsejű alak, büdös szájjal.
-és számtalan egyéb, nem túl barátságos verzió közül válogattam...
Amíg apu eljátszotta a 007-est, addig én a villamosmegállóban vártam, hogy visszajöjjön a frissen begyűjtött hírekkel. Titkos ügynökhöz nem méltó tempóban és heves kézmozdulatokkal érkezett, és lelkesen ecsetelte, hogy egy igazi "jópasi" áll a kezében a sárga rózsával, odafagyva az óra alá (mivel 20 percet várakoztattuk, letesztelve, hogy van -e esetleg valaki, akivel jött, és egyáltalán, vár -e rám annyit) és oda kell mennem megismerkedni vele (természetesen 007 a kávézóig jött velem, utána állítólag, saját elmondása szerint lekopott, de máig nem vagyok biztos benne, hogy a duna parti sétánk során nem lopodzott -e végig a nyomunkban-a titkos ügynökök mindig meghagyják azt a kis bizonytalanságot az emberben....).
A pasi tényleg szimpatikus volt és meglepetésemre nem volt büdös a szája, igen jóképű és pár évvel idősebb volt nálam, kellemes társaságnak bizonyult, akivel mindenféléről elbeszélgettünk, majd később bemutatott a barátainak, majd sokszor értekeztünk telefonon, de nem éreztem a szikrát, inkább a megkeresésem különleges és romantikus módja az, ami egy darabig elvarázsolt, de az nem volt elég egy kapcsolathoz.
Mivel a két ünnep között találkoztunk, meghívott egy szilveszteri bulira, amit baráti társaságban képzelt el, de mivel úgy gondoltam, hogy 1. tisztességes lány nem ugrik rögtön az eslő bulimeghívásra, 2. nehogy már azt gondolja rólam, hogy pár nappal szilveszter előtt NEKEM még nincs programom, és nem vagyok egy népszerű szupercsaj, így azt mondtam, hogy sajnos nem érek rá, mert én is hivatalos vagyok egy fergeteges buliba....Persze, ez nem fedte a teljes valóságot, és bár életem egyik legjobb szilveszterét éltem meg, az mégsem egy buli volt, csupán Gerzson barátnőmmel táncoltuk végig az estét a mi lakásunkba (ahonnan a mamámék egy rendezvényre elvonultak, és átadták nekünk a terepet). Igazi csajos, örjöngős, riszálós bulit csaptunk mi ketten, isteni volt!!! Viszont, mivel a pasas időnként telefonált, hogy esetleg nem akarok -e átmenni, szívesen eljönne értem, imitálnunk kellett a hangulatot valamint a tömeget, amire előre kitervelt koreográfiával készültünk: magnóra vettünk különböző beordításokat elváltoztatott hangon, meg pohár csörgéseket és trombitálást, meg hasonlókat, majd a telefonhívásakor bejátszottuk, valamint Gerzson élőben is feltuningolta egy kis alapzajjal és ricsajjal, aminek összhatásától alig hallottam a hódolot, de legalább bevette a fergeteges buli mesémet:-))
Azt sem tudtam meg biztosan, hogy ez a telefonszámos eredeti története vajon valós -e, vagy kitalálta, mivel később kiderült, hogy az öcsém akkori sulija mellett van egy kis boltjuk, és én arra párszor megfordultam már, valamint rendszeres látogatója volt a gimis bulijainknak, végülis ott is láthatott. Ki tudja?
Így nem lett belőle más nekem, mint egy hihetetlen, de igaz, régi, romantikus történetecske................
