Már szeptember elején elkezdem sajnálni, hogy elmúlt a nyár, és fogalmam sincs hogy tavaly ősszel vajon milyen ruhákban járhattam, mert nem találok semmit, ami nem nyári, és egy kicsit is melegebb cucc???!!!
.JPG)
Aztán arra gondolok, hogy ideje levadászni a dísztököket, amelyekből majd lámpást faraghatunk, majd pedig jön az izgalmas karácsonyi készülődés.
Próbálom a páromat is tuningolni, amikor jajgat, hogy mindjárt hideg lesz, és hamar sötétedik, reggel sötétben viszi a kutyákat sétálni.... Akkor én -bár ugyanúgy tartok a felsoroltaktól (kivéve a kutyasétáltatást, mert ugye pasi engem ilyenkor nem kelt fel, kiviszi a szőrtündéreket, és mikor visszajöttek, felébreszt, vagy mielőtt leindulnak, ad egy nagy puszit, és hagyja, hogy kényelmesen nyújtózkodjak az ágyban, megvárjam, míg világosodik)- előhozom a hihetetlen ötleteimet:-)), mint:
"Na de gondolj arra, hogy jön a forró teák időszaka, amikor majd elmegyünk a jó kis teaboltokba, ahol egyébként is milyen finom illatok vannak, milyen jó is nagyokat szippantani az aromás ízekből, beszerzünk egy csomó gyümölcsteát, amihez veszünk a szomszéd lány papájától házi mézet, ízesített barnacukrot, majd nagyokat teázgatunk!!!! "
Ha valahol találok szép bögrét vagy kannát(pl. levendulásat, mert minden jöhet, ami levendulás), akkor bezsákmányolom, mert olyan jó új fülesbögréből szürcsölni! Veszünk még forrócsokikat, meg kávéporokat, meg van tejhabosítónk, meg tejszínhab, és iszunk fincsi kakaót!!!! De jó is lesz!
Hamarosan jön a sütőtök szezon, és amikor sül, olyan fincsi illat járja át a házat! Különös hangulata van, amikor nekiállunk almát sütni a kis kerámiacsodában, sok fahéjjal és barnacukorral, és ahogy sül, mennyi illat lengi be a házikónkat!!!! Mire leég alatta a kis teamécses, kész a sültalma, ami így kb. 3-4 órán át süldögél és árasztja a bódító illatát.hm, de jó is az.
.JPG)
Ott vannak a hihetetlen színben pompázó, gyönyörű őszi falevelek!! Most aztán különösen szép, hosszú ősz volt, kiélvezhettük a levelek árnyalatváltozásait is. Mivel még csak 1 éve lakunk a házban, és a kert is csak alakulgat, bőven van hely az új bokroknak, fáknak -bár ugye most ültettünk kilenc fát!!, és lehet válogatni, hogy hova milyen színű levélruha kerüljön! Vettünk cserszömörcét, kétfélét, egy sötétbordót és egy pirosban pompázót, ugye belátható, hogy nem lehetett otthagyni a szárnyas kecskerágót sem, aminek csodaszép élénkpiros koronája van (ill. volt a kertészetben, mert mire hazacibáltuk a kocsiban, majd utána végighúztuk a kertben, már le is hullot, úgyhogy most olyan, mint egy virgács), aztán most szereztem egy hasonló színű tölgylevelű hortenziát is, ami még ültetésre vár.
Így aztán nálunk már a töklámpások elfonnyadása után megkezdődik a karácsonyi készülődés. Nem vagyok vallásos, és a párom sem, de az ünnepeket nagyon szeretjük méltó módon megtartani, nagyfeneket keríteni mindegyiknek. Jobb hosszabban, a sok aprósággal és készülődéssel megélni, átélni.
Persze jobban örülnék, ha több időnk lenne a mindenfélekedvességek beszerzésére, és nem úgy venném meg az adventi naptárt sem, hogy telefonálgatok napközben a mobilomról a virágboltoknak, majd megkérem őket, hogy írják le, hogy hogyan is néz ki a náluk kapható zoknis, csizmás, vagy éppen hóemberes-fiókos adventi számlálós, hanem csak sétálgatnék a belvárosban, benézegetnék a boltokba, éppen megtetszik egy, akkor meg is veszem. Sajnos a karácsonyi ajándékokra is pontos listát írtam, és célirányosan mentünk múlt szombaton beszerezni azokat, amelyeket már letelefonáltam, megnéztem a neten, stb. Ritka pillanat volt, amikor a múlthéten ebédidőben bementem egy közeli kisboltba csomagolópapirért, és találtam egy helyes kis tékát, amit megvettem a mamámnak, egyszerűen azért, mert szép volt. Jó érzés volt!!!
Ilyenkor jó előre veszünk egy csomó szaloncukrot (főleg zseléset, amit pasi szeret, ill. még azért is jó, mert piros, és az utóbbi években a karácsony színe nálunk piros), amit egy nagy kosárban tartunk az asztalon, meg lesz egy másik kosár tele bontatlan mogyoróval és dióval, és egy nagy tál tele szárított gyümölccsel. Elővettem a karácsonyi díszeket tartalmazó dobozokat, és kiválogattam, amit idén használunk. Angyalkák kerültek minden ajtó és ablak kilincsre, szekrény gombokra, a polcról fa télapó lógatja a lábát, és kitettem a sok-sok mécsestartót, amit hosszú évek alatt gyűjtöttünk össze.
A kolléganőm mondta, mikor valamelyik nap arról beszéltünk, hogy a recepciós K kolléganőnk terhes lett, és milyen rosszul van (sajnos hétfőn még kórházba is bevitték, infúzión van szegénykém), hogy szerinte a terhesség az elején "nagy szám", aztán természetes lesz, nem foglalkoztat minden percben. Erre én azt mondom, hogy attól függ, hogyan éled meg, mint pl. a Karácsony. Lehet várni és koncentrálni a 24.-re (persze ajándékot keresni, főzni, stb.), és lehet már 2 hónappal előtte lázban égni, készülődni, együtt, a családdal.
Pontosan ezt gondolom a babavárásról is. Pl. elképzelem a Mamámat, hogy milyen boldog lesz, hogy fog zizegni, ha egyszer babát várok!!! Hát Ő nem fogja hagyni, hogy ne éljem meg minden napját úgy, hogy "nemnagyszám"! Én is ki szeretném élvezni minden egyes pillanatát, és ünnepet csinálni a 9 hónapból a családnak is.
Erről leveleztünk kedves Hencsó barátnőmmel tegnap, aki már nagyon, de nagyon vágyik az anyaságra, csak nehezebben jön el az Ő nagy pillanata. De biztos vagyok benne, hogy eljön, és tündéri babája lesz. Ezt a levelet kaptam Tőle, és megígértem neki, hogy beillesztem a mesémbe:
