Nem jellemző rá, de ez a bejegyzés bizony két hete íródgat itt nekem, aztán sehol a vége még, de beélesítem, mert sosem lesz kész. Ráadásul nem szeretem visszaolvasni a bejegyzéseimet, mert még a végén megváltoztatnám az akkor pedig érvényes gondolataimat:)

A szoptatás csodás! Nem értem, hogy miért hagyja ki az, akinek van teje, de mégis úgy dönt, hogy egyszerűbb a tápszer. Hihetetlen élmény, felelősség és egy csoda, hogy hónapokig a szervezetem által termelt tejjel táplálhatom a babámat, aki ettől szépen fejlődik! Hihetetlen, tényleg! Persze vannak nehézsége, de ugye az élet maga is tele van ezzel, szóval sebaj! Nekem ugye a császármetszés miatt Nününél csak három nap után lett tejem, így Meskebarátnőm segítségével Rózinál már beindítottuk hamar, a kézifejőkészülékkel. Én minden nővérkés aggódás és tiltás ellenére mindenkinek javaslom, hogy fejőszerkezettel menjen szülni, és utána az orvosával egyeztetve kezdje meg a stimulálást, hogy beinduljon a tej. Én boldog voltam az első pár ml tejtől és azonnal vittem a gyereknek a csecsemősnővérekhez, hogy megitassam. Közben persze mellretettem, próbálkoztunk, de kicsi volt, a csatlakozóm meg nagy, úgy éreztem, agyonnyomom szegény gyereket. Itthon meg ment már minden, mint a karikacsapás.

A kép címe: Amikor anya hasonfekve laptopozott az ágyon két szoptatás között.....

Volt ugye egy megtorpanás az elején, mikor úgy éreztem, hogy nincs elég tej. Ez, hiába tudtam, hogy előfordul, meg majd beáll, meg Rózi már a második kislányom és rutinanyának kéne lennem, mégis pánikolva hívogattam Mesékét, nyúztam Farkast hogy mostmilesz, aki bújta az internetet és megoldásokat keresett. Meskebarátnőm javaslatára ittam a karamalz italt és később szedtem a moremilk tablettát, kb. 2-3 hétig mindkettőt (köszönöm a sok levelet és hozzámszólást, amit ezzel kapcsolatosan is kaptam Tőletek!). Előbbi eleinte nem jött be, de aztán mégis, bár úgy, hogy napi 2-3 üveggel lehajtottam, és később kiegészítettem a tablettával. Aztán hogy ezektől -e, vagy Rózi kitartó habzsolásától nem tudom (mert Ő bizony erőből eszik, gyakran összeszorított öklökkel kezd, és nagyon hamar kiszívja azt a mennyiséget, amire szüksége van, sőt eleinte többet is és minden alkalommal úgy kellett tőle erőből kivenni a mellemet, mert nem engedte el), de beindult a tej és leállítottam mindenféle fejést, tabelttákat és italt. És igen, boldog voltam az első nagy tejpacáknak a pólómon, hogy naponta többször kellett átöltözni. Nem mondom, néha kellemetlen, hogy éjjel arra ébredek, hogy fázom, mert tejban fürdőzöm és még az ágyneműt is át kell cserélni, meg amikor a svédösszeszerelős bútorboltban szoptattam és lecsatlakozott az elején Rózi, mintákat rajzolhattam volna a falra a messzire spriccelő tejjel, meg amikor mostanában már hosszabbakat alszik, nem bírom felemelni a karomat, annyira fájnak a melleim a nyomástól. Bár mi Farkassal jót röhögtünk rajta, azért mégsem túl előnyös, mikor hason beszélgettem vele a matracon, aztán két, hatalmas tejpacát hagytam magam után.

És elért a mellgyulladás is. Most már úgy hiszem, utólag megtaláltam az okát. Úgy három hete, vasárnap este megetettem Rózit, és utána kezdődött. Egy olyan hálóing volt rajtam, ami nem vállpántos és nincs is nagy kivágása, de nem akartam levenni vagy felhúzni, így aztán a nyakkivágásnál kipréseltem a mellemet, így alulról olyan szoros volt a ruhám, hogy úgy állt az egész szerkezetem, hogy mehettem volna háttértáncosnak egy régi Madonna koncertre.....A gyerek jól bevacsorázott, én meg visszapakoltam a kellékeimet a helyére. Kb. fél óra múlva éreztem a jobbikban, hogy valami nincs rendben mert sajogni kezdett. Kitapogattam, és tele volt hatalmas, sziklakemény csomókkal. Gyorsan masszírozás és lefejtem (fejni már csak akkor szoktam, mikor sokat kihagy az alvás miatt a kicsi és túl sok tej marad, mikor evett, és most már szeretném elkerülni a mellgyulladást is), gondoltam, talán nem evett eleget Rózi. Most mát úgy vélem, akkor elszoríthattam alul a hálóingemmel a tejcsatornákat és nem tudott kijönni a tej. Másnap reggelre még mindig fájt, de olvastam a neten, hogy akkor is jobb, ha nem fejek (bár az sokkal jobban esett volna), hanem rárakom a babát. Így is tettem. Mikor abbahagyta az evést (ami nekem nagyon fájdalmas volt), észrevettem, hogy a mellbimbómon keletkezett egy hólyag. Na, telefonálgatás szakértőnek és kérdeztem, hogy mégis mi lehet az? Nem tudták, de azt javasolták, ha lázas vagyok, irány a kórház. Na az nem voltam, de a hólyag annyira fájt, hogy nem is értettem, egy ekkora izé hogy okozhat ilyen nagy fájdalmat??!!! Féltem, talán herpesz, mert olyan volt a hólyag, bár nem tudom, ilyen helyen kijöhet -e?

Olvasgattam a neten, hívtam tanácsadót és leszűrtem az okosságot: akárhogy is sajog, rá kell rakni a babát, "forgatni", hogy többfelől is tudjon szívni, mert állítólag az álla felé a legerősebb az ereje. Ha ordítani kell a fájdalomtól, akkor sem szabad felszisszenni sem, mert megérzi és összekapcsolja az evéssel, és nehogymár az Éngyerekemnek valami negatív beidegződése alakuljon ki ugyebár!!??? Két napig masszíroztam olivaolajjal, álltam a forró zuhany alatt, borogattam meleg (állítólag a hideg tilos) pakolással, fejtem, de délutánra annyira bedurrant, hogy megkértem Farkast, mikor hazaért, csináljon vele valamit, próbálja Ő megmasszírozni, mert én már hozzá sem merek nyúlni. Szegénykém megpróbálta, de úgy ordítottam az első érintéstől, hogy feladtuk. Elvonultunk a szobába, hogy Nünü ne lásson (Nagyikával játszott), és a kezeimmel az ágyneműbe kapaszkodtam, Farkas tartotta Rózit, és rátettük a mellemre. Na, ez tényleg olyan rettenetes kín, mint ahogy a neten írják az anyukák!!!??? Mindenem remegett és csendben folyt a könnyem a fájdalomtól. De tényleg kicsit enyhült a fájdalom. Ahányszor csak tudtam, rátettem Rózit, a másikat meg fejtem, hogy csak ebből egyen. Mikor közeledett az etetés ideje, már előre féltem és patakokban folyt a hátamról is a víz. A mellgyulladás okozta fájdalmamat csak tetézte a kis hólyag, amely egy idő után besebesedett és igazén kellemes volt, ahogy a gyerek a szájpadlásához nyomogatta. Húúúúúúú....Egy hétig szenvedtem így, de minden nappal jobb lett. Mikor végre kikecmeregtem belőle, a hólyag helyett megjelent egy fehér valami ugyanott, ami szintén fájt. Talán tejkő lehet, ahogy utánabúvárkodtam, de nem vagyok biztos benne. Kisolló végével birizgáltam ki, ami szintén isteni érzés, de utána hamarabb gyógyult és kevésbé fájt. Tegnap is találtam rajta egy ilyen fehér kőizét, rögtön neki is estem, mára már nem is érzem.....

De a szoptatás akkor is isteni dolog, csodás adománya a természetnek és mint sok-sok mindenért az életemben, hálát adok akárkinek is, hogy átélhetem és táplálhatom most már a második babámat is! Remélem, legalább egy éves koráig (Nünüt 15 hónapos koráig szoptattam) csatlakozhatunk!

Egy ideig gyűjtögettem a lefejt tejet (szivecskékbe fagyasztva:), de most már nem tudom hol tárolni. Három napig álldogált a hűtőben, aztán kiöntöttem. Van, hogy napi 1-2 dl-t tudok lefejni, és sajnáltam kilöttyinteni a mosogatóba, így megkérdeztem a védőnőt, hogy vajon adhatom -e Nününek. Ő bőszen bólogatott. Véletlenül sem szeretném mondani Nününek, hogy Ő bizony anyatejet iszik a reggeli turmixába, és nekem is egy kicsit furcsa, de ha jót teszek vele, akkor kavarom a banán mellé.