Kisütött a nap, nem kell már nagykabát, reggelente madárdalra ébredünk. Napok óta nyiott ablaknál alszunk és az egyik meleg tavaszi estén (mivel a nyárra jellemző időjárás miatt Nünü nyári napnak is minősítette) pedig tízig csillagokat kémleltünk a szokásos csillagnézős helyünkről, a felső teraszról (nehezen tudtuk meggyőzni, hogy csalóka még az idő és nem lehet kivonulni egy plédre, mécsesekkel és takaróval kiköltözni a földre, ahogy nyáron szoktuk, de végül belement a nyugágyas nézésbe). Azóta Szupercsirke kiköltözött a kertbe. Ahogy felkel, öltözik, húzza a cipőjét, hosszasan válogat a kalapos-sapkás dobozában és mikor megtalálta a megfelelő fejfedőt, rohan ki a kertbe. Végignézi a virágokat, a rügyeket, a teraszon rajzol, békákat számol, csigák után kutat, halakat etet, fügefára mászik, a stégen eszik reggelit, cseresznyefaágat szaglászik és csak ezután indul az oviba. Ha pedig megérkezik, még akkor is, ha a napot a játszótéren zárjuk, ki kell mennie szaladgálni a kertbe.
