Na, elért a terhességi cukor is. A 12. héten -Nünüvel való pocakosodásom alatti cukor miatt előrelátva- megcsináltattam a terhelést, ahol a 60 perces és a 90 perces is 9 körül volt, szóval tudtam, hogy nem jó (bár a belgyógyász szerint jó, csak diétáznom kell, kismamáknál ez bizony nem jó). Diétázom is, és eddig a 90 perceseket néztem itthon, ami mindig jó eredményeket hozott. Most viszont elkezdtem a 60 perceseket nézni, és rögtön reggel, az egyetlen vézna teljeskiörlésű kifli, halovány sokna és sajt, valamint fél paradicsom után hatvan perccel mértem egy 8,7-et. (90 perces már 5,3 volt, szóval visszaáll, és ezért nézegettem jókat eddig, ki tudja, mennyi volt a 60 perces). Felhívtam a kórház diabetológiáját, hogy mégis melyik értéket nézzem és szerencsémre pont egy doki vette fel. Azt mondja, hogy elvileg a 90 perces jó, de szerencse, hogy kiderült, hogy nálam hol van a csúcspont, és a 60 percesnek sem kéne ilyen magasnak lennie, adjak be magamnak 3 egység inzulint reggeli előtt. Mondtam, hogy nem adok, mert azt sem tudom már miként kell, előkeresem a szerkezetemet és bemegyek. Úgyhogy csütörtökön megyek egy doktornőhöz konzultációra, és ha igaz, sajnos megint ráállítanak az inzulinra.
Kisbaba szívét minden reggel és este hallgatózzuk, megmérjük, hogy mennyit kalimpál egy perc alatt. Kb. 145-155 között számolgatjuk, ami jó és megnyugtató. Továbbra sem szereti, ha hanyadt fekszem (ennek ellenére sajnos éjjel mindig úgy ébredek, hogy álmomban átfordultam), csak ha az oldalamon. Nünü mikor először hallotta a szívverését, áhítattal mondta: "Milyen dúsan dobog!" A komiszok sem kerünek el, tegnap is elkapott egy, amire végül éjfél után bevettem egy panadolt, mert nem bírtam tovább, sem jéggel, sem masszírozással, sehogysem. Még egy húsz percet kószáltam fent a teraszon is, egy szál hálóingben meg egy nagy stólával, hátha kiszellőzik az otromba fejfájásom, de nem. Végül a gyógyszerrel meg a jéggel a fejemen valahogy elaludtam.
Fantasztikus érzés, ahogy mozgoldóik odabent!!!! Most már annyira erősen nyomul, hogy Farkas is érzi hetek óta, ha ráhajtja a fejét a hasamra. Nünü meg folyton puszilgatja, ölelgeti és elmondja, hogy véleménye szerint éppen hova adott puszit, az orrára vagy a fejére és mit hallott odabentről. Imádom a fészkünket!
