akkor ugye, már jó a mérete? O:-) Azt nem tudjuk, hogy azért csökkent az a hematòma, nem? Kitartást, még néhány dokit aki sűrűbben előfordul, támogassatok meg, csodákra képes :-D

Kitartás, maradj még, jó helyen vagy, nyugikaaa!!
Gondolj arra, hogy olyan, mintha mondjuk valami konferencián lennél, és akkor muszáj dolgozni és ezért nem tudsz hazamenni:-)
Drukk, hajrá!!!!!

Itthon fekszem betegen és nagyon izgulok értetek! Nem akarok üres frázisokat reptetni, csak jelzem, hogy egy lélekdarabkám Veled van, bármi is történjen! Szorítok nagyon!

Na én még azt leírom, hogy remélem a pozitívkodás irányába hatok, de ez az első nagy lépés a kétgyerekes lét felé, hogy le kell szakadni az egyszem első gyerekünkről.
én 20 órát töltöttem a szülőszobán amikor a másodikat szültem és olyan, de olyan honvágyam volt, hogy csak na, és a telefonomon lévő videókat nézegettem az elsőgyerekemről, és legszívesebben hazarohantam volna...fúúúú nagyon vacak volt. ott bőgtem:-)
Szóóóval kitartás, minden nagyon rendben van veled, ügyes vagy!! és jól csináljátok , talpraesettek vagytok a Férjeddel, szerintem már az egész kórház nektek drukkol! :-)
Hajráááááááááá
és ezt küldöm bátorításul:
www.youtube.com/watch?v=bmEkSn9DrTA

Szia

Gondolom Nünü nem személyesen mondta, hogy már nem szereted "gratulálok" a hír vivőjének.
Nem pár napon/héten fog múlni egy gyerek szeretete, vele van az édesapja, a nagyszülei jól bánnak vele, igen hiányzol biztosan, de most az a pici élet a legfontosabb. Nünü is fontos, de most háttérbe szorul. Később is elő fog fordulni, hogy a picit etetni/szoptatni kell. Úgy tudod meglelőzni a testvérféltékenységet, ha ezt teljesen magától érthetődően teljesen természetes dologként kezeled. Ez van és kész.

(bocs, ha nagyon sokat írok, de míg olvasol telik vele az idő, ez a legnehezebb a kórházban, főleg, ha egy helyen kell maradnia az embernek)

Ha ennyi vérzés, fájdalom, görcs ellenére a picúr a helyén van, az jó, nagyon jó. Ez az állapot el fog múlni, kellemetlen emlék lesz csupán és ha minden jól megy lesz egy kis pici emberke. Igen nehéz, de túlélhető. (engem egy két és egy négy éves várt haza, míg kórházban voltam - utána is igyekeztem minél többet fekülni, pihenni mellettük. Megértették, van egy tesójuk akire vigyázni kell)

Ildikó

Szia Piroska! Kitartááááás! Csak szeretném mondani, hogy nekem 5 cm-es hematómám volt, de elmúlt! A baba nyert! Nagyonszigorúfekvés volt mondjuk, és 10 nap kórház, pont ugyanezekben a hetekben. Ja és akkor volt 5 cm, amikor még jóval kisebb volt a babám, mint neked, és emlékszem, hogy a hematóma nagyobb volt, mint a petezsák kezdetben...
A dokikra fütyülj, legalábbis a bunkójára, tudom, hogy rettenetesen nehéz, nekem sem ment, de mégis inkább próbáld meg, ha képes vagy rá, egyik füleden be, másikon ki, mert különben csak magadnak ártasz. Nekem is mondtak olyanokat, és képzeld,nemcsak dokik, hanem egyik másik nővér is, hogy legszívesebben nekimentem volna, még ma is, ha eszembe jut, elönti az agyamat a köd. Na nekik az orruk alá tartottam (már aki ott volt, mikor eljöttünk a kórházból) a gyereket, hogy tessék, itt van, akiről le tetszett mondani. Szóval, az nagyon fontos, hogy legyen egy doki, aki tartja benned a lelket, ha jól értem, a Kimondhatatlannevű ilyen!! :) Rá hallgass, és senki másra. Nekem is volt, és neki is kimondhatatlan volt a neve, de ha ő nem lett volna, tutira megbolondulok. Nekem anno azt mondogatta, hogy minden napnak, hétnek örülni kell.Úgyhogy hajrá!!
Az meg, hogy Nünü nem örül, teljesen érthető, gondolom az lenne, a furcsa, és esne igazán rosszul, ha nem hiányolna??! Készülj fel, mert lehet, hogy sokat lesztek külön most, és biztos nagyon nehéz lesz, de a cél lebegjen a szemed előtt :)
Bocs, ha hosszút írtam, remélem, sikerült egy kis lelket önteni :) igazából szívesen írnék még, illetve, ha van kérdésed, szívesen válaszolok, ha tudok.
A babád nagyon ügyes, dicsérd meg, hogy ilyen kis kitartó ;) már most egy kis bozótharcos.

Hajráááá Piroskaaaaaaa!!!!!!