Élménypillanatok lapozgatása

Mindig is szerettem a meséket, kisgyerekként, elalvás előtt félálomban ringatózva, akár hangosan felolvasni egy számomra kedves valakinek, vagy kockás plédbe burkolózva belelapozni varázslatos történetekbe. Most én mondok mesét, és én leszek benne a tündér, mert mindig ők voltak a kedvenceim!:-) Lapozgatok porosodó és új élménypillanataink között....Csak úgy, mert lelkes gyűjtőjük vagyok:-) Kérlek, a blogomban található írásaimat és fotóimat ne használd fel az írásos engedélyem nélkül! Köszönöm!

MEGBESZÉLÉSEK

A blogomban található szövegek és képek felhasználása csak az írásos engedélyemmel lehetséges! Kérlek, ne használd a fotóimat a megkérdezésem nélkül! Köszönöm!



éppenmost bekukkantó kedves valaki

Napszámolgató

május 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5
6 7 8 9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30 31

Szövegláda - hőtermelő

2012.08.13. 20:35 | piroskaesfarkas | Szólj hozzá!

Lehetetlenség betelni az illatával, a látványával, a puhaságával, a szeretetével és a szövegével (és még sorolhatnám). 

Kint rohangál a kertben a kutyákkal, keresem, merre lehet - a ház körül futkosnak. Aztán végre megjelenik a sarkon, zokniban lépked a macskakövön, körülötte a kutyák. "Ne izgulj értem Anyaca, itt jövök már, hogy megnyugodjon a lelked. Tudod nem kell féltened, mert a kutyákkal voltam, ők pedig vigyáznak rám, mert egymáshozragaszkodtunk. Kösz kutyák, hogy Anyának nem kell igulnia miattam, hogy őrizkedtek rám. Kösz, ez szép Tőletek."

Folyton szóhelyettesítőt kell játszanunk. Ma az igen valami "henkine" volt, a nem pedig "hejvé", és végig kellett kérdeznunk egy csomó dolgot Tőleg, amivel henkine vagy hejvé szavakkal tudott válaszolni. Millió ilyen van. Mint pl. a jatunkus, amit akkor kell mondani, mikor valaki túl hangos. Ezek közül van pár visszatérő nyelvújítás, mások egy-két nap után feledésbe is merülnek.

"Anya! Nem akarnál nálam jobb kislányt magadnak? (egymást ölelgetve biztosítom, hogy nem is tudnék Nála jobbat, szebbet, tökéletesebbet elképzelni sem) Mindig az Anyukám maradsz? Akkor is, ha már mindjárt nagy leszek? És ha felnőtt leszek? (megerősítem, hogy persze, örökké, még akkor is, ha esetleg nem vagyok mellette, átöleli a szeretetem). Nem hiszem Anya. Ha én nagy leszek, akkor én viselem a gondodat, mintha az Anyukád lennék, tudod?" Magambanbőgtem.

Mondtam már, hogy felvették két oviba is? Persze, nem. Most nem is mesélem el, csak annyit, hogy az egyikben -amelyik felé jobban hajlunk- tulipán lenne a jele. Persze nem dínó, vagy ló, vagy dínó és ló, vagy dínó almával, stb. amiket szeretett volna. Megemlítettem a tulipánt. Kiakadt, hogy pedig Ő, ha már virágról van szó és ezzel kell beérnie, akkor tátikát akar. Javaslat: "Anyaca! Az úgy legyen, hogy ha az oviban kérdezik, hogy kié a tulipán jel, akkor szólok, hogy az enyém persze, de közben magamban kuncogok, mert itthon mi majd tudjuk, hogy az igazából tátika, jó?" Na ezt találtuk ki. Úgyhogy a gyerek jele a tátika.

Ugrál a trambulinon a hidegben, lassan sötétedik. Pöti szól Neki, hogy fel kéne vennie a kardigánt. "Nem kell Pöti, mert nem fázom. Tudod jó sok hőt termelődök magamban, ami kifelé megmelegít engem."

A bejegyzés trackback címe:

https://piroskaesfarkas.blog.hu/api/trackback/id/tr354710778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása