Korán kezdtük majd későn folytattuk a bilizést. Nem akartuk erőltetni, Ő pedig mindig elmagyarázta, hogy "szeretem a pelenkát, tudjátok? Mert akkor nem kell abbahagyni a játékot, ha jön a pisi, belemegy a pelenkába." Az egyik mama érveléséhez, aki a felnövésről, meg temárnagylányságról beszélt Neki annyit fűzött hozzá: "Nem akarok nagylány lenni, meg felnőtt sem, mert akkor nem fogok beleférni Anyaca ölelésébe, meg a kedvenc ruháimba sem." Igaza van. De mégiscsak 3 éves, meg itt a nyár, ősszel jön az ovi. Kapott lovacskás bugyikat és mivel ilyenkor szinte csak ez van rajta, könnyen ment a bilirepattanás. Tényleg úgy van, ahogy mondják az okosok, hogy egy nap alatt elérhető a szobatisztaság, ha jó időben váltunk. Egy-két napig még be-becsúszott az eleje, a kakilás meg pláne, de utána egy bugyival végigjátszotta a napot.
Nekünk nagyon bejött a "fejben az apró, iciri-piciri pontocska", amiről elmeséltük, hogy a babákban még nem alakult ki, de Neki már van, ahogy nekünk is. Ez az apró pötty figyelmeztet minket arra, hogy pisilni vagy kakilni kell és így könnyen eljutunk a bilihez, wc-hez. Ez nagyon tetszik neki, beszélgetünk az agyunk felépítéséről és erről a pontocskáról is, és nagyon boldog pl. a nagydolgok bilibekerülésénél, hogy sikerült, mert figyelmeztette az agyában az aprópontocska. Ha nincs eszköz a közelünkben, lelkesen locsol meg minden fát és gazt, de nyilvános wc-re még nem kellett mennünk. Régen megvettünk minden bilizős könyvet, amelyeket mint mese érdekelte, de nem voltak nagy hatással a szobatisztaságra. De bejött még a jutalmazás is, mert az első napokban matricákat gyűjtögetett minden produktumért, volt pisi-kakitánc, telefon apacának, szóval minden, ami kell. Pelenkát csak alváshoz adok rá (az a helyzet, hogy ennek örülök, hogy az esti pelus megmaradt, mert annyira imádjuk a potrohos kis testét:).
