"Ti menjetek haza, szórakozzatok jól és reggel gyertek vissza értem. Sziasztok!" - így küldött haza minket tegnap este is és éppen csak odacuppantott egyet az arcunkra, majd éjenezve rohant végig a folyosón a fürdőszoba felé. A Nagyikánál akart maradni. Hát jó. A múltkor is így volt, aztán úgy tizenegy körül jöttünk vissza érte, mert hiányzott neki az én "puhafinomkezem".

Tegnap a fürdés után is úgy döntött, mégis hazajön velünk. Jól bebugyoláltuk egy takaróba és az ölembe utazva hazakocsikáztunk (még jó, hogy öt percre lakunk egymástól). Átkarolta a nyakamat és ezt mondta: "Anya, úgy örülök, hogy Te vagy az anyukám! Annyira szeretlek. Tudod Te vagy nekem a legnagyobb szükségességem az életemben!" Olvadáááááás.......

Ui: Lassan utánfutót kell csatolnunk a kocsinkhoz, mert a következő játékokat hozzuk-visszük magunkkal Nagyiék és közöttünk: 

-egy nagy fadobozni lovacska, az apróbb gyűjtemény, kb. 40-50 db

-egy kicsi hátizsáknyi dínó

-egy műanyag vödörnyi háziállat (utóbbival játszott ma egész nap a kertben, a malacok túrták a földet-a képen bele is fetrengtek-, a bocik legelésztek a fűben, stb.)