Rávetődött az ágyra és keserves sírásba kezdett, mikor elmagyaráztuk neki, hogy ma sem lehet szánkózni, mert nincs hó. "De nagyon szeretnéééééééék!!!!" Olyan, mintha egy színházi főpróbán lennénk, annyira színpadias:) Na de tényleg, már én is vágyom a hóemberépítésre, tavonkorcsolyázásra, hóbantaposásra, szánkózásra.
Téli séta a ligetben.
Homoktúrás a lovardában.
Lóetetés.
Indulás bandázni.
Kávézóban (Telefonált Pötinek, és elmesélte, hogy mi történt vele aznap: "Pöti! Voltunk KVzóban és egyfolytában vicsorogtam" - és tényleg:)
Mikulásgyár előtt az ajándék szaloncukor majszolása közben a karácsonyfák megtekintése. Jó nagy csomagot szedtünk össze és együtt elvittük a Mikulásnak, hogy el tudja vinni más gyerekeknek, akiknek kevés játékuk vagy ruhájuk van. Boldogság látni az örömét, a jóindulatát, a kedvességét, ahogy erről beszél.
Az idei első, kicsi és rövidke hó, de azért jó volt szánkózni rajta.
A szilveszter pedig hasonlóan telt, mint tavaly. Nünü hajnali fél kettőig nyomult, éjfélkor mindenkit kifektetett a telefonban kiabált szövegével "Boldog Új Évet! Itt vad bulizás van!!!!! Gyertek ide! Isten hozott a partyn!"
