Múlt héten nagy dolgok történtek. Például az, hogy először kérte, hogy fessem ki a szempilláját neki is és szájfényt is szeretett volna. Hhhhhhhhhhh.....Először csak állt a fürdőszoba ajtófélfájának támaszkodva, majd felkapaszkodott a pultra "Anyaca, Neked olyan gyönyörű szemed van! Nekem is megrajzolod a szempillámat, hogy igazi lány legyek..."

Óvodások énekelnek

"Maci mézescsuporral és sünibarátokkal, középen pedig van egy kiscica, én pedig figyelem ott fent, hogy mi történik" 

Aztán voltunk óvodát nézni. Kettőt is. Egyik sem megfelelő (de erről majd később értekezem). Bár a gyereknek mindkettő tetszett. Az elsőben elidőztünk egy kicsit, fent is hagytuk az emeleten mi pedig lentről hallgatóztunk, eljátszott a babaházzal, beszélgetett az óvónénivel ("Ilyen babaházam nekei is lesz, mert ilyet kértem a télapótól, már írtunk is Neki anyával. A cipőmbe nem tudja beletenni, mert kicsi vagyok és nem fér a pici cipőmbe, de majd a karácsonyfa alá beteszik az angyalok...") és boldog volt, mikor a többiek (leginkább is az óvónéni) elénekeltek neki egy karácsonyi dalt. Mikor először beléptünk a terembe, teljesen felvillanyozódva köszönt mindenkinek: "Sziasztok! Én Nünü vagyok, a Mamámat pedig Nagyikának hívják....(aztán elmagyarázta, hogy a Nagyiék hol laknak, mi pedig máshol, és megadta mindkét címet:) Fél óra múlva el kellett indulnunk, mikor is zokogott, hogy maradni szeretne, játszani a gyerekekkel, mert nagyon sok barátja van ott és rengeteg játék.........Délután is vissza szeretett volna menni, és azóta is kérdezi, hogy mikor mehet óvodába. Na és szívesen rajzolja le az ottani élményeit.