Szappanos szivaccsal (bio fürdető és bio habfürdő, természetesen:) mossa le az apja a hátát, miközben Ő hatalmas terpeszben áll a fürdőkádban és büszkén mondja: "Elájulna a Pöti, ha látná, mekkora terpeszbe tudok állni, hogy csak na!"
Szintén a kádban, egyensúlyozni próbálja az arcán az egyik műanyag öntögetős tálat, majd a másikat átnyújtja az apjának: "Apaca, mutass példát nekem!"
Újabban nem lehet már csakúgy nevetgélni a benyögésein, popóriszálásán, magyarázatain, felismerésein, mert szól: "Ne kacarásszatok rajtam!"
Építi a favonat sínrendszerét, majd megakad. Egy darabig csendben ül, láthatóan gondolkodik, aztán megszólal "Nagy gondban vagyok most, töröm a fejemet a probléma megoldásán."
Peti mellett ülök a szobájában, aki éppen egy egymás mellett törökülésben lévő pár képét retusálja. Bejön Nünü, nézi amonitort és megkérdezi (mindenkiről mindent tudni akar, főleg a nevület) "Kik ezek a képen?" Peti: Egy fiú meg egy lány. Nünü: "És van kisbabájuk?" Peti: Nincs, nincs kisbabájuk. Nünü: "Biztosan gondolnak rá!"
Ülünk az ágy szélén, beszélgetünk, olvasgatunk, lapozzuk a könyveket, amikor ez jut eszébe: "Anya! Ha nagy leszek, szeretnék egy kicsit delfin is lenni a tengerben."
