Ez tiszta micimackó-ügy. Vagy mint pl. a minnie-egeres sapka. Találtam Neki egy silteres sapit, amit fekete, két nagy fekete egérfüllel, egy nagy piros masnival a tetején és közepén meg a lányegér vigyorog. Pompásan megkomponált darab, igényes is a maga nemében, ám mégis rééééémes. Elgondolkodtam. Nem örülnék, ha a gyerek egy ilyennel a fején majomkodna, ugyanakkor milyen boldog lenne, ha felvehetné, mert imádja őket (mint megannyi mesefigurát). De mégiscsak nekem kell formálnom valamennyire az ízlését. Mi a lényeg? Hogy nekem nem tetszik, vagy az, hogy neki tetszik? Hogy szerintem égetősdni, vagy hogy Ő boldogan viseli?
Olyan szépséges babákat vettem neki rongyból, természetes anyagokból és Nagyika is horgoltkötött már vagy huszat. El is határoztam, hogy azok a kalsszikus babák ide be nem teszik a lábukat, meg játékbabakocsiból is csak a vesszőből font, natúr típus jöhet. Aztán egy boltban belekapaszkodott ebbe a rózsaszín gurulósba, gyereknapra pedig megkapta ezt a szőke, műanyag babát a nagyszülőktől, mindkét fél legnagyobb boldogságára. Nagyiék könnyekig voltak hatva, hogy a gyerek egész nap dédelgeti, puszilgatja az általuk válaszott babát, kinek rögtön a "Szilvia" nevet adta (szerintem sokszor hallotta, ahogy a papirtörlőt kértük egymástól). Megnézem, hátha megvan még az a sapka........
