Negyven perc után feladtam, úgysem alszik. "Csicseregnek a madárkák a kertben Anyaca, hívogatnak, itt a tavasz. Lemegyünk a kertbe játszani együtt Anyaca!" Mondom Neki, hogy rendben, lekiabálok Apának, hogy jöjjön fel érte, s már kiáltok is Farkas után. Mire Nünü: "Harsányabban, férfiasabban Anya!" - állam leesett, kibuggyanó röhögés, együtt hahotázunk. A végén elmesélte, hogy "ezt mondta a Vahúr a Marci kakasnak, mikor kukorékolt, tudod, Anyaca?". Most már igen. 

Reggel öltözködünk, már csak a cipője hiányzik. Megkérem, hogy hozza ide legyen olyan kedves. "Nem." - a kurta válasz. Megkérem még kétszer, mire: "Olyan picilányka vagyok Anyaca, nem bírom el ezt a csúszós cipőt..." Aztán jelzem, hogy megvárom, míg mégis meggondolja magát, ráérünk. És tényleg. Egy perc múlva már ott is áll mellettem a cipővel. "Hozom már, hozom.....itt a cipőm Kisangyalom, ne félj, idehoztam Neked!"

A "nem csinálom", "nem veszem fel", "nem hozom", "nem mondom" pár hetes időszak lecsengeni látszik, aztán lehet, hogy mégsem. Most éppen mindenre talál valami fura magyarázatot, kifogást, ha valamit nem szeretne megcsinálni: "Nem eszem meg ezt az almát Nagyika, mert olyan csúszós a torkomon.", "Nem tudok aludni, mert mindig kinyílik a szemem, inkább megyek játszani", "Nem csúszok le a csúszdán Apaca, mert túl piros és beleszorulok", "Nem tudom elpakolni ezt az építőkockásat Anyaca, mert túl sok darabja van és nem fér a dobozba már", stb.

Feljön érte az Apja és közli, hogy olyan szép idő van, menjünk a játszótérre. Nünü: "Ezzel tökéletesen egyetértek Apaca."

Játszik a kádban, az Apja egy kis edénykével locsolja a hátát. "Menekülök, menekülök Apaca!" - miért menekülsz Nünükém?-"Elmenekülök a kád végébe, oda bújok, mert meleg ez a víz Apaca, amivel locsolsz. Menekülök, menekülök."

Másikmamával jön át a zebrán, de valamiért meggondolja magát, vissza akar menni a túloldalra. Erzsimama győzködi, hogy menni kell, mert mindjárt pirosra vált a lámpa. Nünü: "Nem Erzsi, nem, ez reménytelen, reménytelen!!!!" -ehhez pedig drámai fejet vág és ordít.

Kioktat minket. Régóta csinálja, mintha Ő lenne a 100 éves, mi meg most fedezzük fel a világot. Apja átadja neki az esti bébipapit cumisüvegben, és úgy csinál, mintha repülne az üveg - Figyelj Nünü, repül a bébi. Szupercsirke összeráncolja a szemöldökét: "Nem, Apa! Nem repül a bébi! Se nem madár, se nem méhecske, nincs szárnya, nem tud repülni! Tudod, Apa??!!!" Bábozik, mint az őrült, hasonló lelkesedéssel, ahogy fest vagy rajzol. "Csőrös papagáj, csőrös papagáj" -énekli vagy tizenötször egymás után, majd én is bekapcsolódom. "Anya, ez az én dalom a Csőröspapagáj, én írtam." Magyarázom Neki, hogy nem hiszem, mert ezt a Lius mondogatta, Ő találta ki, mikor pár napja itt volt. Nünü: "De már nekem adta ezt a dalt Anya. Meg fülbevalót is hozott a tengerből, egy kagylóban találta." (igazgyöngyöket kapott, az első fülbevalóját, hüppp)

Gyakran beszélget magában, ahogy játszik, ill. szinte mindig. Ilyenkor olyan jókat tud visongva kacagni. Néha hallom, hogy min nevet, máskor csak Ő tudja. De akár ilyeneken, hogy másképp mondja a egy vers végét, vagy a zebra betéved a lovak közé és Ő lefüleli, hogy nem is tarkalóez, hanem zebra, hahahahaha.:)

Mesél. Megtörtént dolgokat, részletesen, meséket, amelyeket olvastunk vagy látott, és általa kitalált meséket is. Két hete vasárnap elmentek kettesben az Apjával bábszínházba. Utána játszótereztek, Másikmamáhozfelugrottak, útközben pedig találtak egy almáskoncertet ahol hurrázással megálltak és tapsoltak. Mire délután hazaértek, elaludt a főhősnő, Farkas úgy hozta fel a vállán és Nünü aludt tovább az ágyban. Melléfeküdtem szagolgatni és hallgatni a szuszogását. Mikor azt hittem, hogy mélyen alszik, hirtelen megszólalt: "Képzeld Anyaca, a teknős azt mondta -gyere ki Te sün!- és a sün hopp, kijött...hahahaha....nagyon mókás volt. Jött még a leopárd, az Apukaleopárd meg a fia,  Kisfialeopárd és játszottak a sünivel, tudod, Anya?....Aztán festettem Apacával meg a festékkel és ott voltak a gyerekek is az apukájukkal. Apa lefestette a sünt meg a teknőst nekem. Utána pedig elmentünk a játszótérre, nem akartam lecsúszni a csúszdán..Apa mondta, hogy csússzál nyugodtan, de nem csúsztam le. Aztán pedig felmentünk az Erzsihez a magas házba....Utána megálltunk az úton Apával, mert egy sapkás bácsi énekelt a mikrofonba és mondta a Nünüke, hogy meg akarja nézni. tapsoltunk és énekeltünk ketten...hahahaha....Most pedig hazajöttünk, itthon vagyunk már...."

Saját mese: "Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három kismadár, akik még nem tudtak repülni. Meg volt az Anyukájuk is nekik, úgy hívták, Anyukamadár. Az Anyukamadár ügyesen repült az égen, a felhők felett és megtanította a kismadárkáit is repülni. Repüljetek, repüljetek - mondta az Anyukamadár. Akkor pedig tudtak már repülni, mint a papirsárkány. Itt a vége fuss el véle."

Játszik a legoházzal meg az állataival, emberkékkel. "Most már aludjál Kisfiam, este van, mindenki behunyja a szemét. Még az ég is. Meg a ház is. Dunyhája van a rétnek is Kisfiam! Ez volt az utolsó mese, aludni kell, mert holnap megyünk a nagyikához festeni. Tényleg aludjál."

Megkérdezem Tőle, hogy kér -e zaboskekszet: "Tulajdonképpen igen...elég éhes vagyok."

Sanyarú sorsú gyermekem: Szintén játszik a karánban, aztán feláll és körülnéz. "Apaca pókerezik mindig, Anya pedig internetezik, én meg egyedül játszom itt a legóval." Máskor meg: "Anya, korog a gyomrom...mindig éhes vagyok..meg szomjas is sajnos...". Duzzog, ki akar menni a kertbe, de esik az eső, most jöttünk be. Javaslom, játszon egyet a karánban, míg én megmelegítem az ebédet "Ááááá, nem tudok játszani semmit Anya. Alig van játékom anya....semmim sincsen."

Tegnap indultunk Nagyikához, megkérdeztem, hozza -e a nyuszis táskáját, amit Húsvétra kapott (jó, előbb, mert annyira aranyos..Ő is meg a táska is), de azt válaszolta, hogy nem. Majd  a felvette a táskát és teátrálisan: "Isten Veled nyúltáska! Most elmegyek a Nagyikához, mert ott már tavasz van. Este jövök!" - végül meggondolta magát és jött a táska is, benne a dinóval.