A haragos szélvihar úgy megcibálta Tituszt, az égigérő fenyőfánkat, hogy kisebb ágakat és öregecske tobozokat szakított le róla és szórt szét a kertben és a hátsó teraszon. Néha félek, mikor éjjel rémisztő, cserepeket megmozgató susogásra ébredek, hogy egyszer ez a hatalmas erő elviszi magával messzire a házunkat a dombtetőről.

Ugyanakkor mégis örültem a másnap reggeli szél-nap kombinációnak. Tökéletes alkalom, amire már régóta vártam: melengető naplemente és szél. Sárkányeregetéééééééés!!!!! 

Nem először említem meg és nem is utoljára, hogy a végtelensok egyéb boldogságpont mellett, amelyek Nünü érkeztével megszaporodtak, milyen jó, hogy újra gyerekek lehetünk mi is Vele. Szeretek játékok között válogatni, mesekönyveket beszerezni, rajzolni, babázni, bábozni, kergetőzni, ülni a játszótéren a homokozó közepén a kisgyerekek között és homokvárat építeni velük. Ahogy Farkas is legózni, vonatozni, körbenállegykislánykázni, meséket felolvasni, játszóházban ugrabugrálni, lecsúszni valami fura szerkezeten, himbálódzni a mászókán meg miegymás. No és sárkányteregetni!

A gyereknek is tetszett, de talán mi még Nála is jobban élveztük. Édes volt, ahogy az apja átadta neki a zsinórtartót, s ez a pirinyó emberke egyedül fogta a kezében az égen cikázó sárkányt "Idenézz Anyaca, sárkányt teregetek egyedül!!!!!"

Készülőben a saját sárkányunk is......