A január végén megérkezett hóból hatalmas hóembereket terveztünk a kertben felépíteni. Az ablakból figyeltük Nünüvel, ahogy egyre magasabb és magasabb a fehér réteg a teraszon, s Ő még külön hócicát is rendelt a hűdemagaslesz emberének. Másnap kirajzottunk Anyikáék kertjébe, s ahogy megtapogattam a havat, egyáltalán nem akart összeállni, mint a homok, kihullott a kesztyűs tenyeremből. A gyereknek pedig hóember kell!
Lapátolással tereltük össze a porhavat, majd némi lapogatás után alakultak ki a -Nagyika szerint- elbaltázott kemencékre hasonlító fehér figurák, akik miután megkapták a termésekből, kavicsokból és kaspókból álló kiegészítőiket, már egészen jólmutattak odakint. Első nap "csak" három, másnap újabb egy készült, plusz a két hócica. A tavalyi hómulatságok idén sokkal élvezetesebbek, mivel már Ő is lapátol, lapogat, sárgarépát illeszt, kavicsokért rohangál és fenyőtűket gyűjt és hoz a talicskáján, bajusznak. Aztán boldogan tart névsorolvasást nekik, s gyönyörködik bennük egész nap az ablakból.
