Alig vártam, hogy felébredjen végre és fehérben lássa a világot! Legszívesebben már hajnalban felkeltettem volna, hogy megmutassam a hóesést, ami olyan volt, mintha fent összetépkedtek volna egy csomó vattát és egyszerre borították volna ránk, akkora darabokban potyogott lefelé.
Reggel fél kilenckor már állt az első idei hóemberünk, akit hármasban gyúrtunk és akinek nem jutott sárgarépa, így bioédesburgonyaorrú lett.
