Merről kezdjem a szálbontogatást? Miként hámozzam ki a kusza gondolataim közül a lényeget? Hogyan írjam le mimóza lélekállapotomat lecsupaszítva? Csütörtökön is csináltam egy tesztet, mikor jóelőre megígértem magamnak és Farkasnak, hogy pénteknél előbb dehogyis. Negatív lett. A lépcsőn felfelé haladva elhatároztam, nem szólok neki a lepisilt papirlapról. A második mondatom ez volt.
Ő nem tört le, és egyre csak hajtogatta, hogy megmondta, hogy ne kezdjem el idő előtt próbálgatni a csíkosodást, és ígérjem meg, hogy kivárom a szombat reggelt. Bólogattam. De ma -pénteken- újra feltéptem a kis tasakot, és megnéztem az eredményt. Negatív. Felvittem a babaszobába, hogy Ő is megnézhesse. Hiába bizonygattam, hogy egy halovány vonalka sem látszik, Farkas az ablakhoz vitte, és a nap felé fordította, aztán nem szólt.
Annyira jellemző erre az egész állapotra, folyamatra az állandó bizakodás, lemondás, szájlegörbülés, hitevesztettség, újralelkesedés, ígéretek, csalódások............Nem lehet tanulni az előző próbálkozásokból, hiába is hiszem azt az elején, hogy mégis. Felesleges is mondogatni magamnak a várakozás tizennégy napján, hogy ez most talán nem sikerült, hátha ez a taktika majd megkönnyíti az egycsík feletti csalódottságot. Nem.
