Már a tojástejföllel utáni vágyam miatt is -amely tegnap ütötte fel a fejét, s azóta háromszor is összekavartam a tejfölt a borssal meg a curryvel, aztan meg belepottyantottam a fémszálakkal vékonyra szeletelt főttojást- szeretném azt hinni, hogy várandós vagyok. Nem pedig falánk. Aki este tizenegy után képes lemenni és elkészíteni a fenti kívánásomtárgyát.
A kettőperkettes inszemináció már egy hete megtörtént. Amikor azt gondolom, hogy úgy érzem, nem sikerült, rögvest az jut eszembe, hogy nehogymár ilyeneken agyaljak, mikor lehet, hogy ott fejlődik már a Migyerekünk a hasamban, én meg csak sóhajtozva legyintgetek. Aztán hagyom egy kicsit sodródni magam, és egészen úgy viselkedek, mint aki már újrakismama, és tervezgetek, neveken morfondírozom. Ismét meg kell ráznom a fejemet, nehogy túl nagy csalódás érjen egy hét múlva. Tehát ha éppen errekalandoznak a gondolataim, igyekszem középre terelni azokat.
