A fényképeket nézegetve (pár napja készültek) bevillant, hogy én hálátlandög, elfelejtettem lejegyezni az idei Farkas-féle locsolgatós versikét, pedig jószokásához híven most is remekelt, és mindhárman kaptunk Tőle pár saját rímet.
Nekem címezve:
"Miénk a világ leggyönyörűbb kislánya
ideje már, hogy legyen egy tesókája.
Bármit megtennék érte, ha kéred,
akár minden este meglocsollak Téged."
Nünü verse:
"Kicsi vagy de mégis óriás,
egy hatalmas örömforrás,
Nem lehet betelni Veled,
annyira cuki a kis fejed.
Kicsi vagy még, hogy ezt megértsd,
de érzed, hogy szeretetből locsollak meg Téged."
Anyika versikéje:
"Nem csoda és nem ámítás,
állandóan kint van a kertben és ás.
Nem bír magával ez a Gyagyi,
Ideje már a fejére lottyintani."
