Az estéink a megszokott kis szertartás szerint zajlanak. Régebben furcsa volt, hogy a márgyerekes barátaink miért hagyták félbe a desszertet egy-egy baráti összejövetelen, vagy minek az a nagy rohanás a kirándulás végén, hogy időben hazaérjenek az esti fürdetésre, nanehogymár ne lehessen csúszni egy-két órát. Már megértem. A napirend. Szeretünk együtt vacsorázni, mikor is Mütyürke az asztalon ejtőzik a pihenőszékben, s kissé nyűgösködve jelzi, hogy Ő is enni kér.
A négykezes fürdetés (Farkas szerint ennek Ő elengedhetetlen része) után jön az etetés, aztán apapercek következnek. Ennek keretében vagy megbeszélik Ők ketten az aznapi történéseket, vagy Farkas felolvas néhány mesét. Eleinte szenvtelenül elhadarta a történeteket, de mostanra már komoly művészi alakítást nyújt: eltérő hangon szólaltatja meg a szereplőket, lassan, tagoltan beszél. Lulu pedig hol a színes illusztrációkat nézegeti, hol az apja tekintetét akarja elkapni, míg hurkás kis lábaival rugdalja, vagy egészen rátekeredik a karjára.
