Puszilgatnivaló hurkák vannak a combján, finom párnás a könyöke, és fürdetéskor kidudorodik a vízből a pocakja, amire Farkas, mint egy szigetre ráevez a kék műanyag vizilóval (=vízhőmérő), aki ott szokott lepihenni, és különféle kalandokba keveredik a kád vizében:-). Gyarapszik ez a gyerek. Tegnap este 5,25 kilót mutatott a mérleg.

Tejem még van, de annyit aggódtam, hogy mi van, ha egyszer csak elfogy, a gyerek meg éhesen visít (nagy harcos, ha a tejről van szó), és nincs mit enni adnom Neki. Farkast az őrületbe kergettem a különféle feltevéseimmel, hogy csodálatos dolog, ha az ember szoptathatja a gyerekét, de ugyanakkor rémisztő állapot is ez a kiszolgáltatottság, és mi van pl. ha jövök le éjszaka a lépcsőn, és lebukfencezem, elvisz a mentő, és nem tudom szoptatni a gyereket, és itt üvölt majd a karjaiban a kajáért??!!!! Addig rágtam a fülét, míg beugrott a gyerekorvoshoz, és feliratott egy doboz tápszert, amit betettem a spájz legfelső polcára.

A héten volt egy mélypont, amikor estére ráerősített a komisz fejfájásom (no igen, visszatért), húztam, halogattam a fehérbogyóbevételt, mert nem akarom, hogy a tejbe kerüljön, de aztán annyira hasogatott, hogy elkúsztam a gyógyszeresdobozért, és szidtam az eget, hogy a papirtasakba üresen volt visszatéve a levél, nem volt benne egy szem fájdalomcsillapító sem.....Gondoltam, lefejem a tejet, hátha rosszabbul leszek, és akkor Farkas majd megeteti, de alig tudtam kipréselni nyolcvan grammot, ami Mütyürnek meg sem kottyan, pláne nem este. Először kellett a mélyhűtőe nyúlnom a fagyasztott szivecskékért, és felkerekítenem az adagot 180-ra. Rögtön pánikoltam, hogy innentől mélyrpülésbe kezd majd a tejtermelésem, de lekopogom, mostanra már kezd helyreállni az üzem. Majdnem minden etetés után elő kell vennem a cicisanyargatókézikészüléket, és ha marad benne valami, akkor kipréselem.

Mivel most bárányhimlőkaranténban vagyunk, nem merem lefagyasztani a tejet, kidobni meg sajnálom, ezért megint visszaálltunk arra, hogy esténként Farkas eteti a Migyerekünket cumiból (vettünk új üveg cumit), amíg én új adagot fejek. Vagy ha napközben valamiért ladjuk a gyereket (pl. elszaladok Joepapával vásárolni, vagy Farkassal kilengünk egy picit) Anyikának, akkor Ő eteti meg az unokáját.

Beálltunk a napi öt étkezésre (ritkán hatszor is nyammog), ezek közül egy esik éjszakára. Eddig kétszer fordult elő, hogy átdurmolta a sötétséget, párhetes korában, és tegnap, amikor este tíz előtt elaludt, és reggel hatkor madárcsicsergésre ébredt, vigyorogva (sokszor mocorog éjszaka, nyugtalan, forgolódik, és ilyenkor Farkas beadja neki a cumit, vagy a pocakjára teszi a kezét, amitől megnyugszik és visszahorkol).

Farkas reformokat erőltet, de én csak lassanként engedek a nyomásnak. Tegnap volt az első villanytlekapcsoló éjszakánk, amikor sötétben aludtunk.......Azért ma gyorsan elmentünk és beszereztünk két éjjelifényt, amit ma felavatunk, mert zavar, hogy nem látom a gyereket.