Naplemente előtt jutottam csak ki a kertbe, mikor az elmúlt hetek rendje szerint Farkas hazarepítette Anyikát az egésznapos unokázásból, s bár délutánra terveztünk egy háromgenerációs, napsütéses első nagy sétát a környékünkön (mivel eddig csak a kertben levegőztünk), a védőlány meg a doktornő látogatása miatt elmaradt (de legalább megnyugtattak, hogy a gyerek szépen fejlődik).
Pompás látványt nyújt a kert! Idő előtt virágba borultak a sziklakerti évelők, hatalmas, puha virágpárnát alkotva, nyílnak az illatozó bokrok, melyek idecsalogatják a lepkéket, éhesen kavarognak a halak a tóban, s fürdőzni érkeznek a feketerigók a vízhez. Népes kutyasleppemmel Mütyürkét babakocsiban ringatva körbesétáltuk a házat, majd keringtünk jódarabig a tó körül, míg végül álomba ringatta a zötykölődés. És mint annyiszor már, elmerengtem az időmegállítási vágyamon.......
