Csak hármat kellett volna aludnunk ahhoz, hogy Dr Talánő visszatérjen külföldről, s Ő segítse világra a kislányunkat, de akárhogy is szerettük volna, az ismert körülmények miatt nem tudtuk megvárni. S bár Kölcsöndoktorral nagyon meg voltunk elégedve, szimpatikus, mindenről mindig kedvesen tájékoztatott minket, s rendszeresen meglátogatott a kórházban is, de bántott, hogy nem a saját, jólmegtalált orvosomnál kell szülnünk.

Az első munkanapján, hétfőn Dr Talánő kopogtatott a szobám ajtaján, majd fehérköppenyesen belépett. Mütyürkével a mellkasomon, együttbetakarózva álmodoztam az ágyamban, s nehézkes mozdulatokkal húzóckodtam törökülésbe. "Hát nem várt meg Piroska?"-kérdezte üdvözlés helyett. "Jaj, ne is mondjon ilyet doktor úr, mert mindjárt elbőgöm magam!" - s azzal már folytak is a könnyeim, s kitört belőlem a zokogás. Megállt az ágyam mellett, és vígasztalóan átölelt, majd leült a matracom szélére, megfogta a kezemet, és megcsodálta a gyereket.

Bömbölve elmondtam neki, hogy Kölcsöndoktor nagyon kedves volt, de annyira szerettünk volna vele szülni, és én igazán megvártam volna, de nem engedték. És hogy egy olyan jó embert ismertünk meg a személyében, az előadása meg lenyűgöző volt, és milyen csodálatosan beszélt a három gyerekéről, meg a három kutyájáról, és nekünk is három van, és mekkora lelke van, és milyen jó ember, és sokat jelentett volna, ha Mütyürke az Ő kezébe kapaszkodik először.....-és hasonlókat soroltam neki zaklatottan, a kezét szorongatva, könnyáztatta képpel.

Azt mondta, hogy Ő is így tervezte, mert megszeretett minket, de nem mondja, hogy sajnálja, hogy így alakult, mert nézzem meg az ölemben szuszogó tökéletes kisembert, az a lényeg, hogy Ő egészséges és szép, bárki is segítette a világra. S ahogy felnéztem rá, Ő is könnyezett.

Közben megérkezett Farkas is, akivel úgy döntöttük, hogy az első találkozáskor megbeszélt összeg felét Kölcsöndoktornak adjuk, míg a másik felét Dr Talánőnek, aki igaz, nem volt jelen (de ezt szintén az első találkozáskor elmondta, hogy erre az egy hétre külföldre megy, és ezzel együtt választottuk Őt), de rábízott egy kollégájára, és egyébként is így láttuk helyesnek. Nagyon megkedveltük Őt, és reméljük, hogy a kistestvért Ő segíti majd a világra (ahogy mondta, valószínűleg programozott császárkodással).

Sokat jelentett nekem ez az ágyszéli beszélgetés.