Olyan jó, hogy minden szakember mást állít a migrénes fejfájás elleni bogyókról, hogy mégis melyik szedhető "büntetlenül" a terhesség idején, ezzel is stresszelve az egyébként is folyton aggódó kismamákat. Meg azt is csípem, mikor azt mondja az egyébként nemisfejfájós környezetem, hogy "bírd ki, nem olyan hosszú idő az a kilenc hónap!"
Tegnap, a szokásos menetrend szerint (heti min. egy alkalom) ismét letarolta az agyamat a komisz, hogy belerondítson az egynapos szabadságomban, amit a reggeli laborvizsgálatok és EKG után (amire a szüleim vittek el, mint kislány koromba, és annyira élveztem a társaságukat) Anyikáéknál szándékoztam békésen eltölteni. Ami nem adatik meg a dolgos hétköznapokban, mikor az irodában vagy éppen egy tárgyaláson alig bírom a nyakamon tartani a gombnyomásra beálmosodó fejemet, most kihasználva a lehetőséget ledőltem egy délutáni szunyókálásra. Fejszétszaggató, hasogató migrénre ébredtem, s hiába szopogattam el a patáshomeos bogyókat negyedóránként, tettem a tarkómra és a homlokomra jégakut, ittam egy csomó hidegvizet, semmi sem hatott.
Makacsul ellenálltam egészen estig, amikor már tehetetlenül fetrengtem az ágyban, hol Anyika, hol Joepapa masszírozta a nyakamat, fejemet, lábamat vagy valami gyógyítópontnak vélt helyen a tenyeremet, hol pedig a sötét kertben sétáltam bőgve a fájdalomtól, míg végül panadolért könyörögtem, amit apunak végül sikerült a szomszédból beszereznie (a panadol extra változatát, amiből először csupán egy felet nyeltem le, de később, mint egy rossz drogos, rávetettem magam a másik felére is....). Ez egy jó óra múlva meg is hozta a megkönnyebbülést, s így elkerültem a többkörös hányásos finálét.
Reggel Anyika frászban hívott, hogy az imént járt a gyógyszertárban, hogy Joepapa javaslatára beszerezzenek nekem egy doboz panadolt, hogy felkészüljenek egy eteleges következő rohamra, ha náluk leszek rosszul (tegnap kétségbeesve igyekeztek segíteni rajtam, s hiába nyugtattam őket, hogy nincs különösebb vész, sajnos ezt heti rendszrességgel csinálom, és Farkas már egészen hozzászokott, én pedig ismerem a forgatókönyvét, kiütötte őket a tehetetlenség, s felidézte bennünk azt a megszámlálhatatlan éjszakát, amit gyerekkoromban végigvirrassztottak mellettem, amikor ugyanilyen migrénes rohamok törtek rám), s mikor a gyógyszerésznek elmondta, hogy 18. hetes kismama vagyok, s az megnézte a számítógépben, nyomban jajveszékelésben tört ki, hogy szigorúan tilos szedni a panadolt ilyenkor, s idegrendszeri károsodást okoz a babának, és tejóég, reméli, hogy nem szedtem eddig. Szegény anyukám hiába magyarázta, hogy a nőgyógyász engedélyezte, amaz rémes képet festett fel a bekövetkezhető lehetőségekről.......Beindult a láncreakció, én is pánikolni kezdtem, s így már ketten rágtuk a körmünket, s mérlegeltük, hogy vajon a heti 1-2 szem mennyire lehet káros.
Végül felhívtam az istenhegyit, s kedves recepciós hölgy kerített nekem egy Zoli nevű orvost, akinek ledaráltam a történetet, s aki teljesen más véleményen volt, mert szerinte nyugodtan szedhetem, és nem hogy nem sok a heti 1-2 bogyó, de akár naponta is szedhetném.
Namostakkormi?
