Megrendeltem a nagyondrága de annál is elbűvölőbb szekrényt a babaszobába. Egy kopott, pompás darab, amelyet egy kedves hölgy mutatott meg nekem, s Ő is fogja rendbehozni, kijavítgatni, és fehérre antikolni.
Azonnali, lángoló szerelem volt, amint megláttam, s bár viaskodtam magammal, majd reméltem, ha pasinak átküldöm, nem nyeri el a tetszését, aztán be kell látnom, hogy egy ekkora bútor mégsem költözhet be hozzánk, ha egyikünk nincs kibékülve vele. De hát mit csináltam volna, mikor Ő is odavan érte?
Nem minden napom rózsaszín, még akkor sem, ha a pocakosodás puha fénye más megvilágításba helyezte a dolgokat, s minden pillanatban átkarol a mi kis szerelmes titkunk, hogy a kisbabánk ott fejlődik a szívem alatt.
Ma kaptam egy vacak üzleti hírt, megtudtam, hogy várhatóan elesünk egy ügyféltől, így nálam sem realizálódik majd a várt bevéltelből az az összeg, amire számítottam. Aztán jött ez a szekrénymegrendelés, aminek örülnöm kéne, ha nem éppen most határoztuk volna el, hogy olyan kicsire húzzuk össze magunkat, amennyire csak lehet, s végre megpróbálunk takarékoskodni, hogy ha nem dolgozom majd, legyen egy kis tartalékunk. Erre rögtön az elején lecsaptam erre a bútordarabra (van indokom egyébként, mert mindamellett hogy egyedi, sosemleszilyentöbb darab, szerintem az összes babaruhát elnyeli majd, akkora)
Ettől aztán teljesen bepánikoltam, továbbtekerődzött a gondolatfoszlányom, míg egész nagy pánikkígyó nem lett belőle. Jaj istenem, hogy jövünk majd ki a pénzből, ha én már nem keresek? Meg mi az, hogy nekem egyszer nem lesz fizetésem? Olyan még sosem volt, hogy én nem dolgoztam!? Na és ha takarékoskodni próbálunk, miként valósítom meg a szövögetett babaszobaálmaiat, a csodás bútorokat, kistakarókat, szuper babakocsit, tüneméynes kis ruhácskákat, fonott kosárkákat, összeválogatott textíleket???? Hogy bírja majd az én dárga pasim az iramot, a felelősséget, hogy egy darabig kiszállok a ringből és szoknyát húzok? És én hogy bírom majd, hogy nem domborítom a bizniszvument, a pénzkeresősajátlábonismegálló nőt?? Megtarthatom -e az állásomat, vagy hátatfordítanak nekem, aztán majd kilincslehetek hátamon egy egyévessel, hogy kapáljak a mezőn, én, aki mindig elegáns irodában, vezetőként meresztette a hátsóját? Aztán jön a rengeteg vizsgálat, a hálapénzek, az őssejtbankos költségek, a pocakbelepréselős gatyák, a babajóga, a kapcsolatteremtőstréning, a szülésfelkészítőtanfolyampároknak, meg miegymás......
S emígyen tekeredik tovább a pánikkígyó.
