Míg az első akcióra szinte tudatlanul érkeztem, addig a mostanira már elolvastam jópár cikket, beszélgettem egy csomó hasonló cipőben járó lánnyal, valamint bekapcsolódtam egy fórumozásba is. Veszélyes dolog ez.
Tele lettem kérdőjelekkel, aggódással és bizonytalansággal, s mindegyikből kiindul egy-egy nyíl, ami az "ezértnemsikerül" halmaz felé mutat.....
Amik miatt a körmömet rágom:
-Nem, mintha élvezném, hogy a doki lentről sokkal előbb felismer, mint arcról (mivel a vizsgálatot követő konzultáció mindig igen rövid), de az azért aggaszt, hogy most pl. megnézett szerdán, és holnap, a beavatkozás napján már nem csinálnak UH-t. Vagyis, azt sem tudhatjuk, hogy elég nagyok lettek -e azok a növekedésben lévő tüszők, amiket hét közepén megtekintett, vagy hogy egyáltalán ott vannak -e még.
-A múltkor is a 16. napon volt a beavatkozás, és most is akkor lesz, ami két nappal több, mint a ciklusom fele. Azon kezdtem el agyalni, hogy rég leérik a petém szombaton, a 14. napon, s mire odakerülök a tárogató székbe, már hiába minden. Megnyugtatásomra vettünk egy doboz ovulációs tesztet, amit tegnap reggel meg is csináltam, s érdekes módon most azt vártuk, hogy ne jelenjen meg a második csík, mert az azt jelenti, hogy még időben vagyok. Egy csíkos lett.
-Utró. Akivel csak beszéltem, mindenki kapja ezt a feldugdosós bogyót, MINDENKI! Még az a jófej lány is, akivel az inszemináción ismerkedtem meg, és egy a dokink, és neki sikerült a második alkalommal a baba. Az első inszem után nem kapta, de a második előtt felírta neki az orvosunk. Most aztán parázom rendesen, hogy tuti, ezért nem fog sikerülni.
-Tegnap Farkas beadta a tüszőrepesztőt a pocakomba. Lefertőtlenítette a területet, majd laza mozdulattal, ahogy a nagy doktoroktól elleshette, a levegőbe spriccelt, hogy kinyomja a levegőt az üvegből, de akkorát nyomott, hogy egy csomó anyag elszállt a nappaliban.....Rögötn bepánikoltam, hogy akkor most nem jutott elég készítmény a rendeltetési helyére, majd nem repednek meg azok a tüszők, ha még egyáltalán ott vannak......Egyébként meg bosszant, hogy Ő mennyire lazán veszi ezeket a dolgokat, mindenen csak mosolyog, és kedvesen ugyan, de kinevet engem az aggodalmaskodásom miatt.
-Na és akkor még nem beszéltem arról, hogy azon is izgulok, hogy mi lesz, ha az általa holnap reggel leadott minta nem megfelelő, és nem tudják elvégezni a beavatkozást, amire itt állok felgyógyszerezve.
Eddig sem voltam kisigényű, de most mégtöbb törődést, kedveskedést és figyelmet igényelnék, s kifejezetten rosszul esik Farkastól, hogy azt mondta a szopiszékre (amit én, ha az Ő helyében lettem volna, biztosan titokban megveszek, átkötöm egy nagy masnival, és beállítom a kisszobába, hogy a kedvesem vegye észre, s odalegyen a boldogságtól), amit úgy szerettem volna megvenni (most valami akció van, és húszezerrel olcsóbb, amiről Peni értesített), hogy "majd akkor, ha lesz kit ringatnunk benne...". Nem is tudja, mennyire fájt, s ha mondanám sem értené.
Nem vagyok jól, na.
