A bevonulásnál tele voltam energiával, lelkesedéssel és bizakodással, így az első menetben még hittem a sikerben, hogy kiütéssel győzhetek. Mit nekem statisztika, tizenötszázalékos esély, lenyomok mindenkit, s a végén felemelt karral integetek a ringből. Erre alulmaradtam, s a második menetre szinte nincs is tartalékom a kezdeti pörgésből és hitből, amire pedig szükségem lenne.
Azt hittem, már rutinos alvázmutogató lettem, nem csináltam nagy cécót a zokniválogatásból sem, csak behajítottam a kimosott múltkori rózsaszíncsíkosat, utána dobtam a törlőkendőt és minden egyebet, amire szükségem van a vizsgálat előtt (rutinból megy, mint az indiánoknak a törzsi tánc), és úgy gondoltam, nekem ez már lazán megy, dehogy fogok izgulni. De már déluátn alig bírtam a forgószékemben ülni, fészkelődtem össze-vissza, és fél órával előbb lementem az irodai fürdőszobába lezuhanyozni. Ettől az izgágaságtól természetesen folyamatosan pisilhetnékem támadt, s mikor s klínikán engem szólítottak, s szokás szerint az asszisztens megkérdezte, hogy voltam -e pisilni, közöltem, hogy háromszor is, de megint kell....
Jó ötlet volt a hosszú, fehér csipkés szoknya, mert így csak ledobtam az alsóneműmet, felhúztam a hozzá csöppet sem illő, de engem megnyugtató bokazoknit, és már kapaszkodtam is a vizsgálószékbe, ahol hosszasan üldögéltem (a doki a szomszéd szobában beszélgetett külföldi páciensekkel), s zavartan lóbáztam a lábam kersztbe, majd előre-hátra, majd mikor meguntam, elkezdtem szőrszálak után kutatni a lábszáramon, amit ottfelejthettem a hajnali bundaeltávolításnál.
Amikor ezzel is megvoltam, buta kérdésekkel zaklattam a helyes asszisztenst, akinek szintén nem nagyon tetszett a helyzet, hogy ott kell ácsorognia feleslegesen, s szerintem arra gondolhatott, hogy minek kellett ilyen hamar behívnia, mikor a szomszéd szobában még javában megy a konzultáció. Úgyhogy hamar befogtam.
A felderítés alatt talált négy tüszőt, ebből kettő méretes, úgy 10-15 mm közötti, és kettő kisebbet, amelyek szerinte már úgysem érnek be időre, hiába igyekszem keltetni. A nyálkahártya meg vékonyka (nos, legalább valamim az), az alsó határt súrolja, de van még ideje vastagodni. Szombaton este szuri a hasamba, hétfő reggel Farkas leadja a mintát, majd délben eljön értem és együtt visszamegyünk. Ezúttal kivettem két nap szabadságot, hátha az használ.
Most éppen ülök a sarokban, mögöttem a kudarcos első menettel, s tuningolni kéne magam a másodikra, hiszen harangoznak már, s még győzhetek....Meske törölközővel legyez, és azt mondja, szedjem össze magam, mert ha nem bízom a sikerben, hogy várom el, hogy meginduljon odafentről a gólya, Ingrid kedves meg sokatgondolrám és borivásra bíztat. Pasi pedig a vállamat masszírozza, s közben lelkesít, nevet és viccelődik, s egyre csak hajtogatja: "Ez az Boszikám, most leszel a nyerő, had lássam azt a mosolyt az arcodon!!!!"
