Ez egy rozsdás történet, amit még máshol, a túróshátúblogba jegyeztem be, de ismét aktuálissá vált. Tegnap Anyika és Joepapa eljött értem (szabadságon voltam), s elvittek vérvételre, úgyhogy ismét az alábbi élményben volt részem. Mókás volt, ahogy a harmincontúli gómbóctündér aprólányukat mindketten elkísérik egy ilyen beavatkozásra, de én annyira élveztem gyereknek lenni!
Előtte két napig áztattam egy régótaüresmár befőttesüveget, istenments, hogy ecetlérészecskékkel keveredjen a vizsgálat tárgya, a végén még ebből kifolyólag, a beazonosítási buktatók miatt valami rémületes betegséget akasztanak a nyakamba.
A diszkréció hiányán már meg sem lepődöm, mikor a fehérköppenyesnéni -aki előző életében biztosan híreket dobolt ki torkaszakadtából nagy tömegeknek a főtéren- átveszi a beutalókat, majd hiába igyekszik az alany a fejét a lehető legközelebb dugni a kisablakhoz, az előtte álló esetéből okulva, hátha a tapintatlanműanyagküblikiadó visszavesz a hangerőből....Hát nem vesz.
Már tudom, hogy a hárommal előttem tipegő bácsi ismerősként jár vissza és vizelési problémái vannak, a csinos szőke lány meg milyen gyógyszert szed a gombáira.
Megkapom az átlátszós, megviselt, karcos poharat, melyre az adataim nyilvánossátétele után ráfirkál egy számot kék tollal. Nesze.
Még jó, hogy nem vagyok egyedül, ráaggathatom pasira a táskámat meg a kabátomat, legalább nem kell becipelnem a szűk folyosóra, bacibegyűjtőnek. Próbálom úgy kinyitni a "vizelet vizsgálat" feliratú ajtót, hogy egy ujjammal nyomom le a kilincs azon részét, melyet az előzetes "holfogjákmegvajonlegkevesebbenakilincset" kutatásom eredményeként kiszámoltam: szerintem legbelül, bár hozzá kell tennem, kívülről nézve nevetségesnek tűnik a mozdulat.
Hangsúlyoznom kell, hogy ez nem az illemhely (az a folyosó túloldalán található), hanem a pisivizsgáló része, csakis azok mennek be, akik mintát hoztak, vagy helyben akarják produkálni. Ebből kifolyólag:-) reméltem, hogy ha nem is találok trendi szanitereket, mégiscsak járt ott egy toalettkacsa az éjszaka leple alatt, melynek nyomait észlelhetem, hiszen elsők között érkeztünk a rendelésre. Nem kell helyszínelőnek lennem ahhoz, hogy megállapítsam: ott bizony nem járt.
Az első vizsgálatnál még pironkodva behajtogattam magam a csésze mellé (mikor másodszorra kellett mennem, már az előtérben öntögettem), ami külön mutatvány volt, mert olyan szűken mérték a helyet, hogy egészen rá kellett lapulnom a kagylóra ahhoz, hogy behajtsam az ajtót, és magányosan öntögethessem át a befőttesüvegből a leharcolt karcosműanyagba az otthonról begyűjtött mintámat. Elképzeltem, ahogy a térdalattig érő szoknyám széle súrolja az ülőkét, amitől rögtön kivert a víz és rosszul is lettem...
A három wc-vel szemben lévő átadóablakba kell bebiggyeszteni a piskótát, melynek pultján már lefedetlenül, szorosan egymás mellett sorakoznak a számozott sárga minták.....Átfut az agyamon, ahogy az egyikből átruccan a másikba egy baci....brrrr...
Van egy gusztustalan kézmosó, kicsi, lepukkant, rozsdás, ha éppen kezetmosol, a többiek nem tudnak kimenekülni (akik helytelenül nem akarnak kezetmosni), vagy mintástul betolakodni. Még szerencse, hogy van papírtörlő, amelyből előbb letéptem és kidobtam a kilógókat (nyilván pisiskezűek már megfogdoshatták), majd utána mégegyet, hogy kifelé egyetlen ujjammal se kelljen érinteni a kilincset. Huhhh.
Később megkaptam a leletet, és mint hozzánemértő, elszörnyedtem a baktériumos értéken, ami a meghatározott határérték kétszeresét mutatta. Rémülten kérdeztem a körzetit "Ezek mind bennem hemzsegnek?????????????!!!!!" A doki jót derült rajtam, majd legyintett "Á, gondoljon csak bele, hogy néz ki a műanyagpohár, a környezet, ahogy a mintát öntögette......"
Belegondoltam.
