Megnyitotta képzeletbeli, borostyánnal felfuttatott kovácsoltvas kiskapuját a kedvenc virágrendelős lelőhelyem, ahonnan a tavasz hírnökeit szerzem be immáron több éve.

A tavalyi fogadkozásom ellenére ismét túlzásba estem, ráböktem gyönyörűséges tulipánokra, jácintokra, krókuszokra, rendeltem az összes fellelhető gyöngyikéből, s nem felejtettem párat kérni a különféle színű díszhagymából sem, mert az a kettő lilagömböc, ami az előkertünkben díszeleg belátható, hogy nem elég, kell még hozzá vagy nyolc hagyma, hogy virágcsoportnak lehessen nevezni.

Hagytam még Nektek is, de érdemes igyekezni, mert a többi, velem egy halmazba sorolható elvetemült, tavaszivirágrajongó buggyanttyúk fejben tartja a dátumot, s olyan fürgén kattingatnak, hogy az egyik hóvirágból már le is nyúlták előlem a készletet. Futááááááás!