Foltokban bozótvágóval kell csapást vágni, máshol meg -ahol a fűdoktor szerint olyan vékony és kavicsos földet terítettek el a spórolós kertészneknevezettek, hogy necsodálkozzunk...- kinőtt ugyan, de azóta alig fejlődik pár milimétert havonta, s gyakorlatilag nem is kéne nyírni.
Hetek óta aktuális lett volna az idei első fűnyírózás, de időhiány és nincskedv miatt addig tologattuk, míg helyenként térdig érő dzsumbuj lett belőle, így aztán mostanra egésznapos eseménnyé nőtte ki magát.
Szereposztás. Szegélyvágás: vendégszereplő Anyika, elsőszámű fűnyírótologató: Piroska, fűelszállító: Farkas (kizárólag errevalós fűösszegyűjtőzacskóban, zöldgyűjtöhelyre fuvarozva!!!). Legalább tíz óriászsákot töltöttünk meg, elfogyott több liter narancskarikás-mentás-jegesásványvíz, és a nap végére kifejezetten egészséges színünk lett.
Szeretek füvetnyírni. A levágott fű illata sok derengő emléket élesít. Eszembejutott Mazsimama kezének illata, aki fűnyírás és gazkitépkedés után citromba dörzsölte a körmeit, hogy azok szép fehére legyenek, és Mazsipapa, ahogy copfoskoromban kézenfogva átsétálunk a vonatsín túloldalára, ahol szép magas volt a fű, és jókora köteggel tépkedünk belőle Gyuribirkának, akit párnapos korában mentettek meg, s egy egész nyarat töltött velünk Agárdon....
